Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
"...maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját." Cselekedetek 18,26b
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
„Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívülre, az Ő gyalázatát hordozva." Zsidók 13,13
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz." Róma 10,9
Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".
MIKEÁS utolsó felhívása a nép magatartása ellen szól. Formája olyan, mint valami törvényszerű peré, 6,1. Elfáradtak Isten mellett! Pedig Ő megszabadította őket, megváltotta őket, gondoskodott róluk, 6,4, és védelmezte Őket, 6,5. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek vissza Bálám gonosz tanácsára, és az ezt követő törvényszegésre Sittimnél, 4Móz 25; 31,16. Aztán emlékezzenek az Ő nagy kegyelmére Gilgálnál, Józs 5,9. Ilymódon sok igaz cselekedetet vitt végbe értük, Mik 6,5b. Akár az Ő népéről, akár Bálákról van szó a 6,6-7-ben, a tévelygés és az elv fennmarad.
