"...maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját." Cselekedetek 18,26b
Amikor másoknak beszélünk az üdvösség útjáról, rendkívül fontos, hogy a magyarázatunk világos és érthető legyen. Kerülnünk kell mindazt, ami összezavarhatná őket. Hiszen az emberek általában úgyis elég zavartak, mert Sátán, a világ istene, megvakította őket (lásd 2Kor 4,4).
Szeretném egy példával megmutatni, milyen gyakran mondunk olyan dolgokat, amelyekre a meg nem tért emberek csodálkozva felhorkannak. Pl. amikor egy fiatalembernek, akit éppen csak hogy megismertünk, elkezdünk bizonyságot tenni a hitünkről. A bizonyságtételben még nem is jutottunk messzire, amikor ő félbeszakít minket és azt mondja: „Semmiféle vallásban nem hiszek. Egyszer már megpróbáltam, de nem jutottam vele semmire." Erre mi talán azt feleljük: „Én sem hiszek a vallásban, és nem is a vallásról beszélek most neked..."
Álljunk csak itt meg. El tudjuk képzelni, hogy milyen zavarólag hat ez arra nézve, akinek bizonyságot teszünk? Itt állunk előtte, és olyan dolgokról beszélünk neki, amelyek nyilvánvalóan vallásosak, és mégis azt mondjuk neki, hogy nem hiszünk a vallásban. Ez önmagában elég ahhoz, hogy megbántsuk őt.
Természetesen tudom, hogy mit értünk ezen. Azt akarjuk mondani, hogy nem arra kérjük őt, hogy bizonyos felekezethez vagy egyházhoz csatlakozzék, hanem arra, hogy kerüljön kapcsolatba az Úr Jézus Krisztussal. Nem új ruhát kínálunk az embernek, hanem új embert a ruha számára.
Csakhogy amikor emberünk a „vallás" szót hallja, akkor mindarra gondol, ami Isten imádásával és szolgálatával kapcsolatos. A legtöbb ember számára ez a szó meghatározott életstílust jelent, amely az embernek Istenhez való viszonyát jellemzi. Ha tehát mi azt mondjuk neki, hogy mi sem hiszünk semmilyen vallásban, akkor azonnal arra gondol, hogy mi nyilván pogányok vagy ateisták vagyunk.
És tulajdonképpen nem is igaz, hogy mi nem hiszünk egy vallásban. Végül is hiszünk a keresztyén hit alapvető tanításaiban. Hisszük, hogy a tiszta és igaz vallás abban mutatkozik meg, hogy gondoskodunk az özvegyekről és árvákról, és szeplőtelenül megtartjuk magunkat a világtól (lásd Jak 1,27).
Mi csak abban nem hiszünk, hogy a vallás meg tud váltani minket. Mert egyedül az élő Krisztus üdvözíthet! Nem hiszünk a keresztyénség felhígított formáiban, amelyek ma olyannyira elterjedtek. Nem hiszünk olyan rendszerben, amely az ember gondolatait arra bátorítja, hogy jó cselekedetei vagy érdemei által a mennybe juthat. De ezt meg kell magyarázni az embereknek anélkül, hogy ilyen mondatokkal képesztenénk el őket, mint: „Én nem hiszek a vallásban." Ne játsszunk tehát a szavakkal, amikor lelkekről van szó.