Újszövetség

A BŰNÖKET, amelyek rombolják a társadalmat, és az emberiséget kiteszik Isten haragjának, most nyomon követi a bűn gyökeréig a mi bukott természetünkben: leszármazásunk hosszú, de egyenes úton visszamegy az első Ádámra úgy, hogy természeti életünk gyakorlatilag az ő életének megörökítése. Ugyanúgy, ahogyan Lévi dédapjának „ágyékában" volt, és úgy tekinthető, mint aki benne volt az utóbbi cselekedetében (Zsid 7,9-10), úgy voltunk mi is Ádám ágyékában. Ebben az értelemben az ő bűne magában foglalta az ő ivadékainak teljességét, úgyhogy mindenki vétkezett őbenne (Róm 5,12).

A HIT általi megigazulás most helyet ad a csodálatos következményeknek az így megigazult hívőkre. Igazi békességnek kell megnyugodni az igazságon (Zsolt 85,11; Ézs 32,17; Róm 14,17; Zsid 7,2); de miután az isteni igazság elégtételt nyert, beléphetünk az Istennel való békesség élvezetébe (Róm 5,1). Ellentétben a népszerű teológiával, a hívő ember biztonsága és békessége nem annyira Isten csodálatos irgalmán nyugszik, mint inkább megingathatatlan igazságosságán.

PÁL, AKI jól megértette az önigaz zsidókat (Lk 18,11-12; Róm 10,3; Fil 3,4-7), tudta, hogy további erőfeszítést tesznek, hogy ellenálljanak tanításának a körülmetélkedés hangsúlyozásával, mintha az magában valamiféle érdemet biztosítana. Válasza az, hogy Ábrahám sokkal azelőtt igazult meg hit által, mielőtt körülmetélkedett, és hogy ugyanilyen módon a hit általi megigazulás elérhető zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez ismét fájó pont volt a szenvedélyesen fanatikus zsidók számára (ApCsel 22,21-22).

PÁL az Róm 1,17-ben és Róm 3,21-ben előre látva azt az ellenvetést, hogy a hit általi megigazulásról szóló tanítása újonnan bevezetett dolog, most visszatér két nevezetes ószövetségi példára.

A MÁR említett érvek, amelyek az emberi vétket illetik, most össze vannak foglalva a 9. versben: „zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak", valamint a 19. versben, hogy „az egész világ Isten ítélete alá essék". Hogyan lehet akkor megigazulni? Pál felveszi az 1,16-17 témáját a 21. versben: „törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága". Ez az „igazság" a hit feltételével adatik, de nem cselekedetekért. Figyeljük meg a hitre és a meggyőződésre helyezett hangsúlyt a 22-31. versben.

AZ APOSTOL most előre látja a kulturált pogányok valószínű reakcióját a pogány világ elleni vádbeszédére: „Ez mind igaz az aljas barbárokra. Nekik szükségük lehet a megmentésre - de nekem nincsen!" Mivel az emberi természet nem változik, ugyanez a hozzáállás ma is általános. Kulturált emberek azt képzelhetik magukról, hogy a bírói székben ülnek, pedig valójában ahhoz a társasághoz tartoznak, amely vád alatt van, és ki vannak téve ugyanannak a haragnak (5. v.).

NOHA ISTEN felajánlja, hogy megigazítja az istentelen embert (vagyis igaznak nyilvánítja), a bűnös ember természet szerint nem törekszik arra, hogy helyes kapcsolatban legyen Istennel. Ezért rá kell ébreszteni, hogy kétségbeejtő szükségben és rettenetes veszedelemben van a félelmetes alternatíva - az Isten haragja - miatt (18. v.). Ez minden embert érint, de Pál először a megromlott pogányokkal foglalkozik.

PÁL SOHASEM szűnt meg örvendezni annak a mérhetetlen kiváltságnak, hogy megkapta azt, amit az 5. versben a kővetkezőképpen nevez meg: „az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között". Az Ef 3,8-ban olvasható ragyogó szavai rögtön eszünkbe jutnak: „Nékem... adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzeteknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." Visszatér ugyanerre a szívderítő gondolatra abban a hatalmas doxológiában, amellyel ezt a levelet befejezi (Róm 16,25-26).

VITATHATÓ, HOGY ez a magnum opus (nagyszerű munka - egy olyan férfitól, aki feltehetőleg a legodaadóbb volt Krisztus minden szolgája között) mélyebb hatást gyakorolt-e a történelemre minden egyéb irodalmi műnél. Mindenesetre biztos, hogy amióta megírták, évszázadokon keresztül megszámlálhatatlan milliók voltak hálásak érte Istennek a benne rejlő mérhetetlen szabadságért és gazdagságért.

PÁL ÉRKEZÉSÉT Rómába nem kísérte pompa vagy ceremónia; éppen ellenkezőleg, a pogányok apostola fogolyként érkezik. Mégis, az Apostolok Cselekedetei utolsó fejezetének minden eseménye feltűnő bizonyítéka Isten Igéje megbízhatóságának és Pál életére vonatkozó szándékai csúcspontjának.