PÁL az Róm 1,17-ben és Róm 3,21-ben előre látva azt az ellenvetést, hogy a hit általi megigazulásról szóló tanítása újonnan bevezetett dolog, most visszatér két nevezetes ószövetségi példára.
Ábrahám, kiválasztott fajuk nevezetes alapítója megragadta a zsidók képzeletét, akiknek keble büszkeségtől dagadt, amikor olyan szavakat ejtettek ki, mint amilyenek a Jn 8,33-ban találhatók. Álmukban sem kérdőjelezték volna meg, hogy ő helyes közösségben volt Istennel. Nos - mit kell megtanulnunk az ő megtapasztalásából? (Róm 4,1) Cselekedetekből igazult meg? Ha félreteszünk is minden vitát, felvet egy olyan kérdést, amelyet komoly zsidó nem hagyhat figyelmen kívül - „mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őneki igazságul". Így van megírva a Szentírásban - így írja be Isten Szelleme a mi szívünkbe is.
Ezt követi Dávid esete - egy olyan előképé, akié majdnem ugyanolyan híres, mint Ábrahámé. Egy konok zsidó még mindig érvelhet azzal, hogy Ábrahám Istennel járásának köze volt megigazulásához. De mi van akkor Dáviddal? Neki meg kellett vallania különösen felháborító házasságtörését, amelyet megpróbált megbízás útján gyilkossággal elleplezni, nagyszerű alkalmat adva Isten ellenségeinek a gyalázkodásra (2Sám 12,14). Dávid mégis annak az embernek a boldogságáról beszélhetett, akinek az Úr ahelyett, hogy bűnt tulajdonítana, igazságot tulajdonít. Lehetett ezt Dávid érdemének tulajdonítani? Nyilvánvalóan nem - ez cselekedetek nélkül volt.
Mindenesetre ne feledjük el, hogy noha az Úr bűnbocsánata teljes és ingyenes volt, Dávid azt találta, hogy a bűn sokba került. A Zsolt 32., amelyből Pál idéz, valamint a Zsolt 51. bepillantást enged abba a mély lelki gyötrelembe, amelyen Dávid keresztülment. Noha megízlelte a bűnbocsánat édes ízét, bűne fájdalmas örökségként megmaradt neki és családjának. Mindent összevéve, a mi imádandó Istenünk tökéletes bölcsességéből és szavakkal ki nem fejezhető kegyelméből ez a feljegyzés fennmaradt arról, hogy milyen gyengéden bánt a szegény Dáviddal. Generációkon keresztül megmentett a sötét kétségbeeséstől sok bűnbe merült, de bűnbánó lelket, képessé téve őket arra, hogy azután alázatosan járjanak a megbocsátó Istennel.
Jn 8. 33 Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk?
1Móz 15. 6 Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
2Sám 12. 14 Mindazáltal, mivel ezzel a tetteddel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, fiad, aki neked született, meg kell, hogy haljon.
Zsolt 32. 1 [Dávid tanítása.] Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.