Újszövetség

A 4. FEJEZET látomása folytatódik, és kinyújtva látható az Örökkévaló jobb keze. Egy könyv van benne, egy tekercs, amely mindkét oldalán tele van írva, de nem lehet elolvasni, mielőtt a hét pecsétet fel nem törik, amelyekkel le van zárva. Mi ez a könyv és mi a tartalma? Lehetséges, hogy Isten minden végső szándékának teljes feljegyzése. Amikor felhívás hangzik, hogy ki méltó odajönni, hogy átvegye a könyvet, János keservesen sír, mert senkit sem találtak méltónak. Azt gondolja, hogy most már a könyv tartalma sohasem lesz ismeretes.

EZEK UTÁN a dolgok után (ahol olyan sok tévelygés lett nyilvánvaló, de örömmel tehetjük hozzá, hogy ahol olyan sok dolog szerzett örömet a megdicsőült Úr szívének) János szellemben elragadtatott egy olyan helyszínre, ahol minden tökéletes, hogy lásson „isteni látásokat" (Ez 1,1). Az embert korlátozza az idő és az érzékelés, tehát ha meg akar tudni valamit az Örökkévalóról, szimbólumok által kell tanulnia, amelyek az igazságot közvetítik neki.

KEVÉS SZOMORÚBB igeszakasz lehet, mint ez a mai olvasnivaló, mert itt az üzenet olyan gyülekezetnek szól, amelyben az Úr nem találhatott örömet. Valójában olyan volt az állapotuk, hogy langyos vízhez hasonlította őket. Ez annyira undorító, hogy az Úr így szól; „...kivetlek téged az én számból”! Figyeljük meg azonban, hogy ez a kemény nemtetszés olyan szívből hangzott el, amely mindennek ellenére még mindig szeret, mert „akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem”, és a megtérésre való felhívás az ilyen számára is elhangzott.

SZELLEMI ÉRTELEMBEN Filadelfia nagyszerű hely az életre, mert ez a testvéri szeretet helye. Azok, akik ott laknak, engedelmesek annak az új parancsolatnak, amelyet Urunk adott tanítványainak: „...szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34).

AZ EGÉSZ teljesség Urunkban, Jézusban lakozik. Nála van Isten hét Szelleme, és jobb kezében tartja a hét csillagot, így jelentve ki magát a szárdíszi gyülekezetnek, mint Aki teljes bölcsességgel és hatalommal. A gyülekezet szert tett arra a hírnévre, hogy élő gyülekezet, de az Úr kijelenti róla, hogy halott.

NEM LEHETETT volna súlyosabb bevezetés egy levélhez, mint a thiatiraié. Isten Fia beszél népéhez a maga teljes méltóságában úgy, ahogyan az ilyen ranghoz illő, és jelleme olyan, hogy egy pillanatra sem tűrheti meg a bűnt. Szeme, amely perzselő a maga intenzitásában, kikutatja a szív belső gondolatait és indítékait, lába pedig olyan, mint az izzó fényű érc.

PERGÁMUM a pogány világ nagy vallási központja volt. A sok pogány istenség között, akiket imádtak, a legelőkelőbb a gyógyítás istene volt, Aesculapius. Neki az „üdvözítő” címet adták. Tőle, valamint szimbólumától, a kígyótól az ott élő keresztyének különösen iszonyodtak, és környezetük rendkívüli nehézséget jelentett számukra.

URUNK EZT mondta tanítványainak: „E világon nyomorúságtok lesz" (Jn 16,33). A szmirnai gyülekezet bizonyította ennek a próféciának az igazságát, és nekik, valamint mindazoknak, akik hozzájuk hasonlóan szenvednek, az együttérzésnek és bátorításnak ezt az üzenetét küldi. Ő az „első és utolsó", az Örökkévaló, és ez szembe van állítva a nyomorúság tíz napjával, a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünkkel (2Kor 4,17).

SZELLEME ÁLTAL az Úr szól a gyülekezetekhez. Az Ő ellenőrzése alatt állnak, mert a csillagokat (gyülekezet véd angyala) hatalmának jobb kezében tartja. Közöttük jár, észrevesz mindent, igazságosan dicséri azt, ami jó, és elítéli, ami gonosz; ugyanakkor közösségre törekszik velük ugyanúgy, ahogyan kezdetben „az Úr Isten... hűvös alkonyatkor a kertben járt" (1Móz 3,8).

JÁNOS ÖREG ember volt, magányosan és száműzöttként élt Pathmosz szigetén. Az Úrnak napja volt, amikor az első nagy látomást kapta Isten Szellemétől. A látomás megdicsőült Urát mutatta. Noha János az Úr Jézus kebelén nyugtatta fejét az Ő (hús)testének napjaiban, most azonban annyira lenyűgözte a látomás fenséges volta, hogy mint Dániel, olyan lett, mint aki meghalt.