Újszövetség

MOST a Sión hegyén a Bárány száznegyvennégyezer hűséges kővetője látható. Nem lehet néhány szóban rámutatni azokra a problémákra, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek. Világos, hogy akik itt láthatók, azonosíthatók az ugyanilyen számú csoporttal a 7. fejezetben. Vita van azonban arról, hogy itt a földi vagy a mennyei Sión hegyről van-e szó. Vannak azonban bizonyos megállapítások, hogy ösztönözzenek bennünket munkánkban és bizonyságtételünkben.

JÁNOS MOST a tengerparton van, amely kiveti szennyét. Dániel négy fenevadat látott felemelkedni; János csak egyet, amelynek jellemvonásai mind a négyet mutatták. Azok a nagy pogány hatalmak képviselői voltak. Annak, amely most látható, volt egy feje, amely halálosan sebesültnek látszott, de csodálatosan meggyógyult rettenetes karikatúrájaként a Báránynak, Akit megöltek, de újra él. Az olvasnivaló nyelvezete nem teszi lehetővé, hogy általános értelemben egy államra gondoljunk, inkább egy egyénről van szó, akit a sárkány, a Sátán látott el hatalommal.

MINDEN FELJEGYZÉSBEN szükségessé válik visszamenni az időben, hogy kitöltsük a részleteket. Úgy tűnik, hogy ez történt azokban a látomásokban, amelyeket most kapott János. Az ember megváltásának legkorábbi ígéretét az Édenben adta Isten. Az asszony magva és a kígyó közötti ellenségeskedés a kígyó fejének eltaposásában érte el csúcspontját.

A KÖZBEIKTATOTT szakasz folytatódik. Később egy angyal megméri Isten városát, de az itt egy templom, az udvart nem méri meg, mert azt pogányok tapodják. A pogány megszentségtelenítés három és fél éve a „Jákób nyomorúságának" periódusát jelzi. Hogy itt a szó szerinti Jeruzsálemről van szó, világos a következő szavakból: „ahol a mi Urunk is megfeszíttetett" (8. v.). Tehát egy zsidó templom látható előre, amit újra felépítettek vagy áldozat, vagy vallásos központ céljaira.

MAI OLVASNIVALÓNK közbevetett szakasz a hatodik és hetedik trombita között. Isten minden üzenetközvetítője olyan méltósággal van felöltözve, amely az Ő küldöttjeihez illik. Náthán Colé Újangliában mondta az ifjú Whitefieldról.

EZ az egyik legkomorabb fejezet a könyvben. Betekintést ad a gonosz sötét titkaiba, és hogy mi történik akkor, amikor a démoni hatalmak korlátok közé szorítása megszűnik. Legyen ez nagyon komoly figyelmeztetés nemzedékünknek, ahol növekvő hajlam van arra, hogy az okkultizmusba belekontárkodjanak. Ez jellemezte az Izráelt körülvevő nemzeteket, amikor beléptek az ígéret földjére (5Móz 11,9-14); „Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel!"

AZ OLVASNIVALÓ a hetedik pecsét felnyitásával kezdődik, amelyet félórás csend követett. A látomások új sorozatainak feltételezett időrendjétől függően (lásd a bevezetést) a menny csendjét úgy képzelhetjük el, mint azt a szinte nyomasztó csendet, amely megelőz egy rettenetes vihart. 

AZ ISTEN az ítéleteket mindig megkülönböztetéssel hajtotta végre. A négy angyalnak, akiknek hatalmat adott, hogy kárt okozzanak a földnek és a tengernek, azt a parancsot adta, hogy várják meg az Isten szolgáinak elpecsételését. Ezt az elpecsételést hasonlítsuk össze a következő szavakkal: „azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek" (Ez 9,6). A mi üdvtörténeti korszakunkban, amikor hittünk az Úr Jézusban, érvényes lett ránk, hogy „megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével" (Ef 1,13).

SÚLYOS LÁTOMÁSOK három sorozatát kapja most János. Az első a könyv pecsétjeinek felnyitásával kapcsolatos. Isten, Aki hosszútűréssel foglalkozott az emberekkel, most kész arra, hogy elvégezze a számára idegenszerű munkát és ítéleteinek utat enged. A könyv végéig a Gyülekezet nincsen úgy említve, mint amely a földön van, ezért úgy látszik, hogy van igazság a következő írásban: „A pecsétek felnyitása vezeti be a rettenetes ítéleteket, amelyek erre a földre zúdulnak, miután a Gyülekezet elragadtatott a dicsőségbe" (Van Ryn).

MOST PEDIG a dicsőséges helyszín, amelyről János tett bizonyságot, éneklésbe kezd a vének hárfáinak és a szentek imádságainak kedves illata kíséretében. A Bárány elvette a könyvtekercset a kinyújtott kézből. Ebből az alkalomból új az ének és újak a körülmények. Az ének a földön kezdődik; a mennyben édesebb és hangosabb. Ez dicsőítő ének, amely méltatja a Bárány érdemét, mert Ő megöletett.