AZ OLVASNIVALÓ a hetedik pecsét felnyitásával kezdődik, amelyet félórás csend követett. A látomások új sorozatainak feltételezett időrendjétől függően (lásd a bevezetést) a menny csendjét úgy képzelhetjük el, mint azt a szinte nyomasztó csendet, amely megelőz egy rettenetes vihart.
Ami közvetlenül következik, egy új sorozat: a hét trombita megfújása. Isten súlyos ítéleteinek angyalok általi megszólaltatása a meg nem tért világ felett. Mennyire különbözik ezeknek a trombitáknak a hangja attól, amely az elragadtatáskor fog felhangzani, amikor maga az Úr jön majd el Gyülekezetéért! Ahogyan az első négy pecsét megnyitásának esetében történt ugyanúgy az első négy trombita gyors egymásutánban hangzik fel. Az ítélet, amely sokáig várt, most már nem késik tovább. Az első katasztrófát hoz a földre; a második a tenger harmadrészének vérrel való elszennyeződését elpusztítva a tengerben lévő élőlényeknek és a vizeken lévő minden hajónak a harmadrészét. Amikor a harmadik felhangzik, egy csillag, amelyet ürömnek neveznek, a folyókra és a forrásokra hullik, megmérgezi a vizeket, amelyektől az emberi élet függ, és sok ember halálát okozza. Ezekhez nincsen olyan fa, amelyet beledobnak, hogy édessé tegyék Mára vizeit, Elizeus sincsen, hogy egy új agyagedényböl vett sóval megtisztítsa a mérgező vizet és kihirdesse: „Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket" (2Kir 2,21). A negyedik angyal is trombitált, és a teremtett egek, a nap, a hold és a csillagok, amelyek arra voltak teremtve, hogy fényt adjanak és jelezzék az időket és évszakokat ragyogásuk egyharmadát elveszítették. A harag napjának sötétsége már leszállóban van, de következik még több és rosszabb.
Mielőtt a hátralévő trombiták megszólalnának, egy angyal hallható, aki hangosan meghirdet három jajt. Az ember már nem lehetett tájékozatlan arról, hogy Isten cselekedett, megtérés azonban nincsen - ilyen az emberi ostobaság. Sürgősen ismertessük az Urunk Jézus általi kegyelem, irgalom és békesség evangéliumát.