AZ ÚR titkai azoké, akik Őt félik. János a végső titkokat ismerte meg. Az Úr Jézus tárta fel és az Atya adta neki ezeket népének tanítására és megáldására. Földi napjaiban ezt mondta: „Ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, őnékik adtam” (Jn 17,8). Semmit sem rejt el az övéi elöl, ami javukra van, és beszédei, amelyek a Szent Szellem által jutnak el hozzánk, valóban életet jelentenek.
A KÖNYV az ítélet könyve, ahol minden a szentség fényében ítéltetik meg, Mivel szimbólumokat használ, az értelmezés az emberektől függően változik, és ne feledjük el, hogy bármilyen erős is a meggyőződésünk, csak rész szerint van bennünk az ismeret.
Mindenki legyen azonban teljesen bizonyos benne, hogy a könyvet az uralja, Akire az Atya minden ítéletet rábízott. Nemcsak a jelenlegi és jövőbeli dolgok tárulnak fel, hanem Urunk személyének fensége is látható benne, minthogy végig a saját kedves Jézus nevét használja.
NOHA a hamis tanítók a szentek közé szellemi meghatalmazás nélkül jöttek be, úgy tűnik azokból az előképekből, amelyeket Júdás a leírásukra használ, hogy hamarosan sokat vártak tőlük. Azok a várakozások azonban nem teljesedtek be, mert ezek magukat hizlalták (12. v.), víz nélküli fellegek, gyümölcstelen fák (12. v.), tévelygő csillagok voltak (vö. a Mt 2,1-12-vel).
JÚDÁS NEM hivatkozik az Úr Jézussal való különleges kapcsolatára, noha vérrokona volt (hús)test szerint. A hívőket azonban, akiknek írt, emlékezteti különleges kapcsolatukra: „elhívottak", „megszenteltettek”, „megtartattak”. Nagy szükségük volt azonban arra, hogy az „irgalmasság, békesség és szeretet“ bőségesen adassék nekik. Szükségük volt bőségesen ezekre az ajándékokra, hogy képesek legyenek megbirkózni azzal a szellemi válsággal, amellyel szembekerültek.
A HARMADIK levél kiegészíti a másodikat, mint egy nyitott könyv két oldala, megadva a tantétel utáni gyakorlati részt. A presbiter folytatja pásztori munkáját, dicsérve a szellemi életerőt, és gondolva a fizikai gyengeségre. A második levélben a gonosz kívül volt, arra törekedve, hogy bejusson azokon keresztül, akik nem a Krisztus tanítását tartották. Ebben a levélben a gonosz belül van a gyülekezeten, kivetve azokat, akik az Ő nevéért jelennek meg.
MANAPSÁG, amikor az otthon szentsége veszélyben van. jó erre a levélre gondolni, amelyet a Szent Szellem adott az otthonért. Ez megerősíti Pálnak a Tit 2,5-ben olvasható szavait: „Legyenek háziasak (oltalmazók)..” Ez a nőtestvér nyitva tartotta házát és arra törekedett, hogy gyermekeit az igazság útján vezesse. Mennyire fontos dolog ez! Különösen, amikor szeretet köti össze a családtagokat, mint itt. Igazság az alap, amely tiszta és változatlan. Ezt említi először.
JÁNOS LEVELÉNEK ez az utolsó szakasza elvezet az Isten akarata megismerésének egy nagyon gyakorlati eredményéhez. Tudjuk, hogy Ő „nem gyönyörködik a gonosz halálában" (Ez 33,11); tehát nagyon gondos megkülönböztetést kell végezniük imádságukban azoknak, akik tudják, hogy „a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle", meghallgatásra találnak. Ugyanolyan súlyos dolog kérni valakiért, aki halálos bűnnel vétkezett, mint azt feltételezni, hogy bűn van valakiben, aki azt nem követte el. Mindegyik ellenkezik Isten akaratával.
AZ A HÍVŐ, akinek az a kísértése, hogy kételkedjen abban, hogy Isten elfogadta, higgye el ezt a verset amely biztonságot nyújt. Hiszi, hogy Jézust Isten küldte? Ha igen, akkor ő Istentől született, és ezért szükségképpen el van fogadva, mint az Ő gyermeke. Mindenkinél, aki így született, meg kell lennie a szeretet bizonyítékának mindenki felé, aki a „drága vérben” közösségben van vele Isten családjában. Lehet, hogy nem értünk egyet azzal, amit mások tesznek, de vigyáznunk kell, hogy le ne nézzük őket (Lk 18,9-14).
MAI OLVASNIVALÓNK ismétlés általi hangsúlyozás. Amiről az apostol itt beszél, nagyrészt már elmondta a korábbi fejezetekben, de úgy érzi, hogy szükséges a megismétlésük. Ezt fokozatosan teszi. Isten szeretetének megnyilvánulásáról ír: Ő elküldte Fiát, hogy életünk legyen; nekünk adta Szellemét, hogy Ő bennünk lakjon; bátorságot adott nekünk, mert úgy tekint bennünket, ahogyan Fiát tekinti a világban.
JÁNOS, a szeretet apostola nagyon gyengéden és mégis nagyon határozottan kifejti annak a két birodalomnak az igazságát, amelyekben az ember élhet. Amint halad előre levelén keresztül teret hagy egy bizonyos megállapításának az ismétlésére azért, hogy hangsúlyozza annak fontosságát. János világosan bizonyítja, hogy az a két szféra, amelyet az ember választhat teljesen ellentétes. Ezeket nem lehet összeelegyíteni és együtt fenntartani.