próba

 A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra-balra bennünket.

 Ez is ígéret, ha nem is formájára, de lényegére nézve. Türelemre van szükségünk, és ez az Ige megmutatja, hogyan juthatunk hozzá. Maga a béketűrés tanít meg a türelemre, ahogyan úszás közben tanulunk meg úszni. Szárazföldön nem tanul meg senki úszni, nyomorúság nélkül sem tanul meg senki tűrni. Hát nem érdemes elszenvedni a nyomorúságot, ha ezáltal miénk lehet az a nagy belső békesség, amellyel el tudjuk fogadni Isten akaratát?

 Igen, boldog, még a kísértés ideje alatt is. Ezt azonban csak az veszi észre, akinek mennyei „gyógyító írral" kenték meg a szemét. De el kell tűrnie a kísértést, mégpedig úgy, hogy közben nem lázadozik Isten ellen, sem a jó útról nem tér le. Áldott az az ember, aki már átment a tűzön, de a tűz nem emésztette meg, mint a pelyvát.

 Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8).