Egy turistacsoport bejárta Európát, ellátogatva a történelmi helyekre. Lenyűgözte őket, hogy milyen sok kis falu volt nagy művészek, költők, zeneszerzők és politikai vezetők szülőhelye. Amikor egy különösen festői szépségű falucskában sétáltak, az egyik turista odament egy férfihoz, aki az egyik épület előtt ült, és megkérdezte: „Elnézést... születtek ebben a faluban nagy emberek?"
Az idős ember egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: „Nem. Csak nagyszerű kisbabák!"
Mindenki kisbabaként kezdi - és lehetősége van arra, hogy nagy emberré váljon. Ez nemcsak a világban igaz, hanem Isten királyságában is. Amikor keresztyénné válunk, „újjászületünk" mint „Krisztusban kisdedek". Növekednünk kell.
Pál így ír: „Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el" (1Kor 3,1-2). Ezek a szavak felnőtt hívőknek szólnak - Pál mégis „kiskorúaknak" nevezi őket.
De nem maradhatunk örökre kisbabák. Növekednünk kell. A Zsidókhoz írt levél írója azt mondja: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre..." (Zsid (1,1). Ezért fontos részt venni az istentiszteleteken, vasárnapi iskolai alkalmakon, ifjúságikon, bibliaórákon és hasonlókon. Mind alkalmat ad a növekedésre. A hit „nagy emberei" is kisbabaként kezdték, akárcsak te.