tanítás-tanulás

Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám".

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett.

Időnként átvezet minket Isten a sötétség iskoláján, hogy megtanuljunk Őreá figyelni. Az énekes madarakat a sötétben tanítják énekelni; minket Isten a keze árnyékába helyez, míg megtanulunk Őreá figyelni. "Amit néktek a sötétben mondok..." - ügyelj arra, hol tesz át Isten a sötétbe és amikor ott vagy, ki ne nyisd a szád! Talán éppen most vesz körül a sötétség körülményeid folytán vagy Istennel való életedben? Akkor maradj nyugton. Ha a sötétben kinyitod a szádat, hamis hangnemben szólalsz meg: a sötétség a figyelés ideje.

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?