„A tanítvány nem feljebb való a mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere." Lukács 6,40
Ebben az Igében az Úr Jézus megmagyarázza a tizenkettőnek, akiket kiküldött, hogy másokat tanítványokká tegyenek, hogy majdani tanítványaik szellemi fejlődésében nem várhatnak többet, mint amennyit ők maguk is megvalósítottak.
O. L. Clark mondotta:
„Nem tudsz mást megtanítani arra, amit magad se tudsz; Nem vezethetsz mást olyan úton, amelyen magad nem jársz."
Az Úr ezt a tanítást még ki is hangsúlyozta a szálka és gerenda példázatával. Valaki elmegy egy szérű mellett, és a szél egy piciny pelyvadarabkát a szemébe fúj. Emberünk dörgöli a szemét, felhúzza alsó és felső szemhéját, és követi barátai jó szándékú tanácsait, hogy miként kell ezt az apró idegen testet eltávolítani a szemből. Erre jövök én az úton, egy „telefonpózna" áll ki a szememből, és azt mondom neki: „Egy pillanat, kedvesem, segítek neked ezt az atomot kivenni a szemedből." A másik azonban kissé félrehajtott fejjel néz rám egészséges szemével, hitetlenkedve, és azt mondja: „Nem gondolod, hogy értelmesebb dolog lenne, ha előbb kivennéd a póznát a magad szeméből?"
Természetesen! Képtelen vagyok segíteni valakin, aki egy makacs bűnnel harcol, ha én magam még jobban meg vagyok kötözve ebben a bűnös szokásban. Nem unszolhatok másokat, hogy tartsák be a Szentírás valamelyik egészen világos parancsát, ha én magam ugyanezen a ponton még engedetlen vagyok. Életem valamennyi szellemi csődje bezárja ajkamat a szóban forgó területen.
Ha tanítványom „teljesen felkészült", azaz, ha befejeztem az edzést vele, akkor nem várhatom el tőle, hogy akár egy centiméterrel is felülhaladja az én szellemi helyzetemet. Talán elérheti ugyanezt a szintet, de azon túl nem tudom őt vezetni.
Mindez újra figyelmeztet arra, mennyire vigyáznunk kell önmagunkra. Mindenféle szolgálatunkon rajta van jellemünk bélyege. A benső az, ami számít. Talán jó a beszédkészségünk, értelmesen és gyorsan tudunk érvelni, de ha életünknek vannak sötét pontjai, amelyeket elhanyagoltunk, vagy amelyekben engedetlenek vagyunk, akkor tanítványaink vezetése nem más, mint amikor vak vezet világtalant.