Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
"Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23).
A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt. Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így? Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá.
„Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna." 1Királyok 20,11
Noha e szavakat egy istentelen király, Aháb mondta, mégis az igazság szavai voltak. Istentelen emberek is mondanak olykor igazságot.
Arám királya sértő és megalázó követelésekkel fordult Aháb királyhoz, és háborúval fenyegetőzött. A csatában az arám csapatok visszavonulásra kényszerültek, és magának a királynak is menekülnie kellett, hogy életét mentse. Teljesítménye messze elmaradt korábbi hősieskedése mögött.
"Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" (Lk 18,22).
"Az pedig ezeket hallván..." Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne.
„Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek." 1Sámuel 2,30
Sokféle módon dicsőíthetjük az Urat, pl. azzal is, ha hűségesen megmaradunk az isteni alapelvek mellett, és nem vagyunk hajlandók megalkudni.
Adam Clarke (1762-1832) fiatal éveiben egy selyemkereskedőnél dolgozott. Egy napon a főnöke megmutatta neki, hogyan nyújtsa meg a selymet, amikor leméri a vevőnek. Adam azt felelte: „Uram, a maga selymét meg lehet nyújtani, de az én lelkiismeretemet nem." Ezt a becsületes alkalmazottat évekkel később azzal tisztelte meg Isten, hogy képessé tette a híres nyolckötetes bibliakommentár megírására.
"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3).
Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16). Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest.
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." 1Timóteus 6,8
Kevés keresztyén ember veszi komolyan ezeket a szavakat, pedig éppúgy valóságosan Isten Igéje, mint a János 3,16. Azt üzeni nekünk, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be ezzel. A „ruházat" magában foglalja a fejünk fölött levő tetőt és a felöltendő ruhát. Más szavakkal: legyünk megelégedettek, ha megvannak a legszükségesebb életfeltételeink, és a többit adjuk az Úr ügyére!
"Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7).
Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne. Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg.
„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól." Lukács 12,15
A kapzsiság a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás. Olyan szenvedély, amely igézetébe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Láz, amely olyan dolgok utáni vágyra ösztönöz, amelyekre semmi szükség nincs!
A kapzsi üzletember sohasem elégedett. Azt mondja, hogyha egy bizonyos mennyiségű vagyont felhalmozott, akkor abbahagyja, de ha eljut odáig, akkor még többet kíván.