EGY DOLOG emelkedik ki ebben az izgalmas történetben: Isten képes megvédeni az övéit. Az Ő láthatatlan keze mindig vezeti és őrzi azokat, akik hozzá tartoznak, mert semmi sem történhet meg velük az Ő engedélye nélkül. Lukács műszakilag is nagyszerű beszámolója az utazásról több, mint a viharok és a hajótörés szemléletes leírása; megvilágítja Isten gondviselését Pál megőrzésében (24.42-44. v.). Ezenkívül illusztrálja a Szentírás pontosságát (a hajózási szakkifejezésekben mutatott pontosságában, 27-32.39-41. v.). Isten kedvességét (mindenki megmenekülésében, aki a hajó fedélzetén volt, 24-26.34.37.43-44), valamint az apostol hitét (amennyiben megőrizte bizalmát az Úrban a kilátásban lévő halál fenyegetésének ellenére, 20-26. v.). Mit tanulhatunk meg Pál hitéből?
Ez olyan hit, amely kijelentésen (23-25) alapul. Pál nem csupán elfogadja Isten létezését; hanem olyan Istenben hisz, aki beszélt hozzá (25. v.). Az igazi keresztyénség úgy érvel, hogy a Mindenható Teremtő kegyelmesen kijelentette magát az embernek az írott Igén, valamint Fiának személyén keresztül (Zsid 1,1-2). Ha megmaradunk Igéjében, mi is megvallhatjuk Őt, mint azt a Valakit, „akié vagyok, akinek szolgálok is" (ApCsel 27,23).
Ez olyan hit, amely örvendezésben nyilvánul meg még a legellenségesebb körülmények között is (22.25.36. v.). Akik Krisztusban meg vannak váltva, azoknak minden okuk megvan a boldogságra az áldások miatt, amelyeket a kegyelem nyújtott számukra (Róm 5,11). Pál öröme, amely nyugodt bizakodásban mutatkozik meg, átterjed társaira is (ApCsel 27,25.35-36). Legyen a miénk is ugyanilyen másokra ható.
Ez olyan hit, amely felelősséget foglal magában (21-26. v.). Pál távolról sem rejti el ismeretét Istenről, hanem tájékoztatja az egész hajót. Valóban, a 24. vers azt sugallja, hogy Pál imádkozott a biztonságukért. Az evangélium nem olyan kincs, amelyet felhalmozni kell; hanem mag, amelyet hittel kell elvetni és imádsággal öntözni.
Ez olyan hit, amely élvezi az elismerést (3.31-32.36.43. v.). Van valami vonzó és meggyőző Pál viselkedésében, mert az élet viharaiban ragyog a keresztyén hit a legfényesebben. Ennek eredményeképpen Isten megkedvelteti Őt a századossal, így biztosítva a közösséget Sidonban (3. v.) és a biztonságot Melitán (Máltán) (42- 43. v.). Olyan-e a hitünk, hogy az emberek felfigyelnek rá?