Pál

Ennek a Pál unokaöccsével kapcsolatos eseménynek a megemlítése egyike azon briliáns bibliai csoportoknak, amelybe beletartozik Naámán szolgálólánya és a fiú, akit András hívott az Úrhoz. Nevük nincsen feljegyezve, tettük azonban, amely önmagában jelentéktelen, nagy fontosságú volt az Úr terveiben. Ők valamennyien használható eszközök voltak, vállalták saját szerepüket, hasonlóan ahhoz a nőhöz a Mk 14,8-ban, akiről az Úr ezt mondta: "megtette, amit tudott".

Pál életének és szolgálatának ez a szempontja már megtérésének idején elébe állt. Akkor megmondta neki az Úr Anániáson keresztül, hogy "mennyit kell néki az én nevemért szenvednie", ApCsel 9,16. Nem sokkal azelőtt tanúja volt István szenvedésének, szeretett zsidó nemzetének keze által. Figyelte azokat, akik halálra kövezték, és egyetértett halálával.

Mostanában ismerjük fel azt a nagy teológiai képességet, amelyet Isten neki adott, hogy segítsen és tanítson másokat.

Pál egyike volt az Újszövetség nagy igehirdetőinek. Megtérésétől kezdve Istentől kapott nagy vágya volt, hogy prédikáljon; ez nem olyasmi volt, amit meg kellett tanulnia. "Azonnal... visszanyerte látását; és... megkeresztelkedett.... Volt pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálta a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia", ApCsel 9,18-20. Tudta, hogy Isten hívta el, "hogy hirdessem Őt a pogányok között".

Pál apostolsága különleges volt melyet az Úrtől vett a damaszkuszi úton történt megtérése idején.

Pál polgársága háromszoros volt, és át fogjuk ezt tekinteni, feltárva a fontossági sorrendet.

Tarzuszi Saul kitanult farizeus volt. Ifjúkori napjait Gamáliel lábánál töltötte, aki a törvény doktora volt. Arról van szó, hogy "az atyák törvényének pontossága szerint" tanult, Csel 22,3.

A korai hagyomány forrásai egyhangúlag állítják, hogy a harmadik evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek a szerzője Lukács, bár egyikben sincs említve név szerint sehol sem. Hálásak vagyunk Lukácsnak a tökéletes Ember életéről szóló érzékletes beszámolójáért, valamint a Gyülekezet megszületésének megragadó leírásáért.