PÁL ÉRKEZÉSÉT Rómába nem kísérte pompa vagy ceremónia; éppen ellenkezőleg, a pogányok apostola fogolyként érkezik. Mégis, az Apostolok Cselekedetei utolsó fejezetének minden eseménye feltűnő bizonyítéka Isten Igéje megbízhatóságának és Pál életére vonatkozó szándékai csúcspontjának.
EGY DOLOG emelkedik ki ebben az izgalmas történetben: Isten képes megvédeni az övéit. Az Ő láthatatlan keze mindig vezeti és őrzi azokat, akik hozzá tartoznak, mert semmi sem történhet meg velük az Ő engedélye nélkül. Lukács műszakilag is nagyszerű beszámolója az utazásról több, mint a viharok és a hajótörés szemléletes leírása; megvilágítja Isten gondviselését Pál megőrzésében (24.42-44. v.). Ezenkívül illusztrálja a Szentírás pontosságát (a hajózási szakkifejezésekben mutatott pontosságában, 27-32.39-41. v.).
ISTENÜNK SOHASEM téved. Emberi szempontból Pál visszatérése Jeruzsálembe szerencsétlen dolog volt; misszionáriusi munkája megszűnt, a zsidók elutasították, és úgy látszik, életpályájának végéhez ért. Isten azonban képessé tette, hogy prédikáljon különbőző hallgatóságok előtt, amelyek a csőcseléktől az uralkodóig terjedtek, az Úr Jézus Krisztust mindig felmagasztalva. Az utolsó bizonyságtétel a keresztyén igazság fenséges kijelentése, amely feltárja Isten jellemét az üdvözítésben.
PÁL GONDOSAN feltételhez kötött ígérete, hogy visszatér Efézusba (18,20-21), harmadik missziós útja folyamán valósult meg (18,23-21,17). Lukács sok részletet közöl az apostol hosszú tartózkodásáról ebben a mágikus és babonás városban (8.10. v.), és ezt cselekedve segítőkészen illusztrálja azoknak a jellemvonásait, akik valóban tudomást vettek az evangéliumról.
JÉZUS KRISZTUS evangéliuma tud-e foglalkozni olyan hatalommal és hatásosan az intelligens emberekkel, ahogyan már mások esetében láttuk? Pál bebizonyítja, hogy tud. Átutazva Tesszalonikán (1-9. v.) és Béreán (10-15. v.), megérkezik az ókori kultúra és tudomány központjába, Athénba (16-34. v.). Ott bemutatja, hogy noha az üzenetet tekintve nem lehet megalkudni, annak előadása változhat, hogy megfeleljen valamilyen különleges hallgatóságnak. Így miközben a feltámadt Úr Jézust hirdeti mind a zsinagógában (2-3. v.), mind az Areopáguson (18.31.
PÁL MÁSODIK missziós útja (15,36-18,22) új segítőtársak hozzájárulásával áldatik meg. Az újabb látogatás Listrába (1-5. v.) elvezet bennünket Timóteushoz, a későbbi szeretett munkatárshoz, míg a macedóniai hívás (6-11. v.) Lukács megérkezését jelzi (10. v.). Még jelentősebb, amit megfigyelhetünk, hogy a legnagyobb Segítőnek, a Szent Szellemnek szuverén joga van arra, hogy oda irányítsa szolgáit, ahova neki tetszik (6-7. v.).
A PISIDAI Antiókhiában hangzott el Pál első feljegyzett igehirdetése. Minthogy ez mindenképpen ugyanolyan nevezetes, mint Péteré volt pünkösdkor, figyeljük meg néhány fontos jellegzetességét.
AZ APOSTOLOK Cselekedeteinek második fele nyomon követi a keresztyén hit elterjedését a pogány világban. Így olvasunk a Pálnak és Barnabásnak adott megbízatásról a munkára vonatkozóan (1-3. v.), és az első missziós utazás megkezdéséről (4-13. v.). De ne feledkezzünk meg annak a gyülekezetnek a tulajdonságairól sem, amelyet maguk mögött hagytak.
Nyilvánvaló, hogy a 13. fejezet eleje a következő fázist jelenti Isten tervében a világ számára. A Mk 16,15-ben az Úr ezt mondta: „Elmenvén e széles világra'', de az ApCsel 1,8-ban ezt fokozatonként kellett megvalósítani; először: a helyi evangélizáció Samáriára terjedt ki, másodszor: a távoli munkának „a földnek mind végső határáig" kell eljutnia. Péter és mások voltak a helyi evangélisták; ott munkálkodtak, ahol az Úr elhívta őket, hogy „amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon" (1Kor 7,17.20).
EZ a fejezet jelzi a keresztyén tevékenység nagy kimozdulását Jeruzsálemtől Antiókhiáig, a judaizmus szívétől a Római Birodalom harmadik városáig, Péter vezetésétől Páléig. Bizonyítékát láttuk ennek a változásnak a korábbi három fejezetben is, a samaritánusok megtérésekor, Pál elhívatásánál, valamint Koméliusz üdvözülésénél. Mostantól kezdve Lukács figyelme nyugat felé fordul, ahogyan az evangélium Júdeából Európa felé indul. Kezdjük tehát Péter jeruzsálemi elbeszélésének teljes beszámolójától (1-18.