PÁL GONDOSAN feltételhez kötött ígérete, hogy visszatér Efézusba (18,20-21), harmadik missziós útja folyamán valósult meg (18,23-21,17). Lukács sok részletet közöl az apostol hosszú tartózkodásáról ebben a mágikus és babonás városban (8.10. v.), és ezt cselekedve segítőkészen illusztrálja azoknak a jellemvonásait, akik valóban tudomást vettek az evangéliumról.
Megtanuljuk, hogy a keresztyén olyan valaki, aki megkapta a Szent Szellemet (1-7. v.). Ezek a különleges tanítványok nem keresztyének a teljes újszövetségi értelemben; ők Bemerítő János követői. Amikor Pál teljessé teszi János üzenetét, és rámutat nekik Krisztusra, hisznek (4. v.), bemerítkeznek (5. v.) és megkapják a Szellemet (6. v.). A Jeruzsálemben, Samáriában és Cézáreában bekövetkezett eseményekhez hasonlóan ez teljesen kivételes és megismételhetetlen, mert most már mindenki megkapja a Szellemet abban a pillanatban, amikor hívővé lesz (Gal 3,2; Jn 7,39).
Másodszor, a keresztyén ember az isteni erő tárháza (8-12. v.). Pál igehirdetése után említett csodái világosan másodrendűek evangelizálásának fő céljához képest. Most, hogy már ezek az igazoló jelek hiányzanak, az Úr hatalma a hívő ember életében és bizonyságtételében mutatkozik meg.
Harmadszor, a hívő ember mélyen tiszteli az Úr Jézus nevét (13-17. v.). Miközben mind a szélhámos ördögűzők, mind a démon mellékesen beszél Jézusról (13.15. v.), az ihletett történetíró gondosan őrködik az Ő Úr volta felett (13.17. v.). Azok, akik alávetik magukat az Ő tekintélyének, boldogan el fogják ismerni azt kifejezésmódjukban is, mert gyönyörködteti Isten szívét, hogy gyermekei tisztelettel és szeretettel beszélnek az Úr Jézusról (Zsid 13,15; Fil 2,11).
A keresztyén megváltást nyert régi útjaiból (18-20. v.; 1Pt 1,18-19). Ezek az efézusi tanítványok, minthogy már az Úrhoz tartoznak, készek, hogy világos és költséges szakítást végezzenek múltbeli gonosz praktikáikkal. Hát mi?
Végül, mivel a hívő elutasítja a társadalom hamis értékrendjét szenvedéssel kell számolnia (21-41. v.), mert a világ nem tudja elviselni az olyan embereket, akik nem hajtanak térdet a materializmus és a vallásosság bálványai előtt (25-27). Az ilyen úton járó emberek elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek azok ellenséges indulataival, akik a romlás széles útján járnak (9.23. v.; Mt 7,13).. De örüljünk annak, hogy Isten képes megtartani az övéit (ApCsel 19,30-31,35-41)!