KÉT ÖSVÉNY VAN. „A gonoszok ösvénye", amely sötét és örök sötétségbe vezet, 14. v., és van „az igazak Ösvénye", a maga teljes délig tartó világosságával, 18. v. A két vers gondolata máshol is megtalálható. Az 1. zsoltár beszél „az igazak útjáról", és a „gonoszok útjáról". A Mt 7,13-14-ben látunk egy széles utat, amely a pusztulásba visz, és egy keskeny utat, amely az életre visz. Meg kell győződnünk róla, hogy a helyes úton vagyunk-e.
A helyes ösvényt „az igazak ösvényének" nevezi. De kik az igazak, vagy igazságosak? „Nincs igaz ember", mondja Pál nekünk a Róm 3,10-ben, és ez bizonyára igaz, ameddig rólunk, mint bűnösökről van szó. Mégis lehetséges a bűnös számára, hogy igaznak nyilvánítsák Isten előtt, mert Isten Krisztus keresztjén át utat biztosított, amely által Ő megigazíthat, és még a bűnös is megigazulhat, akinek igazságot tulajdonítanak a hit gyakorlása alapján, vö. Róm 3,25-26; 4,22-24. Minthogy hitt az Üdvözítőben, most már a helyes ösvényen van.
Az út keskeny - ez egy ösvény, vö. Mt 7,13-14, de az életre és világosságra vezet. Ez a világosságnak, a növekvő világosságnak az ösvénye, amely elvezet „a teljes délig". Ez „a hajnal világossága", amely egyre jobban ragyog a fényes nappal teljes világosságáig, „a nap maradandó erejéig". Ahogyan a nap emelkedik az égen, egyre fényesebben ragyog, a hajnal első derengő fényétől kezdve, míg el nem éri legnagyobb magasságát és úgy tűnik, hogy ott áll szilárdan és mozdulatlanul, ilyen az igaz ember ösvénye is. Napja fennmarad végleg az égen, és nem siet lenyugodni az egész örökké tartó napon keresztül.
Bizonyos, hogy a kép első részének illenie kellene minden keresztyén életre a jelenben - ez szilárd növekedést jelent Isten ismeretében és Urunk Jézus Krisztus hasonlóságában, „erőről erőre" jutva, Zsolt 84,7, valamint „dicsőségről dicsőségre", 2Kor 3,18, ahogyan nézzük az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formálódunk át az Úrnak Szelleme által.
Az igaz embernek az Úr a világossága. „Az Úr az én világosságom", Zsolt 27,1. Ez a világosság, amely magában foglalja az Úr ismeretét, egyre tisztábbá válik addig a tökéletes napig, amikor „meg fogjuk Őt látni, amint van", 1Jn 3,2.