világosság

Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen. Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul. "Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!" Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt, amiben Isten megvilágosított, legyen az a megszentelődés vagy bármi más, elkezdődik a romlás szellemi életedben. Váltsd az igazságot szüntelenül valóra; munkáld ki minden területen, különben még a már elnyert világosság is átokká lehet.

Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.

A természeti ember mit sem tud a testiségről. A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást. "Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), így eltűnik majd a testi gondolkozás.

"Most hisszük!" - Jézus megkérdezi: "Valóban hiszitek?" "Íme eljön az óra, amikor egyedül hagytok engem." Nem egy keresztyén munkás hagyta már magára Jézus Krisztust és a saját kötelességérzésétől, vagy a szükségérzettől hajtva fogott neki a munkának a maga feje szerint. Ennek az az oka, hogy nincs bennünk Jézus feltámadt élete. A lélek elvesztette bensőséges kapcsolatát Istennel, mert a saját elképzeléseire támaszkodott.