EZ A HÁROM ZSOLTÁR képezi a grádicsok énekeinek befejező részét. Ezek körvonalazzák azokat a szellemi alapelveket, amelyek révén Isten áldása népe számára bármikor biztosítható.
132. zsoltár. A zsoltár egy ünnepélyes fogadalommal kezdődik, amelyet Dávid tett fiatal korában Isten ládájával kapcsolatban. Utóbbi sok éven keresztül, kétes helyen volt, mióta a filiszteusok fogságában volt, 1Sám 4,22, aztán később visszaadták a kirját-jeárimiaknak, 1Sám 7,1-2. Sok éven keresztül itt maradt. Dávid Efratában (Betlehemben) hallott róla, valószínűleg szüleitől, és megfogadta, hogy sohasem fog addig saját házat építeni, amig helyet nem talál a ládának, 3-5. v. Meg is találta azt „az erdő vidékén" (Kirját-Jeárim), 6. v. A zsoltárt akkor írták, amikor Dávid felhozatta azt a Sión hegyére, 2Sám 6. A Zsolt 24; 68, valamint a 105. ugyancsak ezzel az időszakkal kapcsolatos. Isten ládája szimbolizálta Istennek népe közötti jelenlétét. Ez Krisztusnak, mint gyülekezési központnak az előképe.
133. zsoltár. Nemcsak a ládát vitték Jeruzsálembe, hanem mind a 12 törzs egyesült Dávid uralma alatt, először Hebronban, azután az új központban, Jeruzsálemben, 2Sám 5,1-10. Ez a szép zsoltár ezt az egységet ünnepli. Két képet alkalmaz, hogy leírja. Hasonló a papi felszentelés olajához, amelyet Áronnak, a főpapnak a fejére öntöttek, s amely lefolyt fejéről a szakállára és köntöse prémjére, 2Móz 30,23-25.30. Így tehát a két ónixkő közelében fog illatozni, amelyekre fel van vésve Izráel 12 törzsének neve, s amelyek az efód vállain vannak, 2Móz 28,9-12. Ez az illatos olaj egyesíti a fejet és a testet. Azután hasonló a Hermon harmatjához, amely Izráel legmagasabb csúcsa, fehér hósapkájával az azúrkék éggel a háttérben, amely légkondicionálóhoz hasonlóan működik a forró évszakban. A Földközi-tengerről jövő éjszakai szelek magukkal ragadják a párát föléje, ahogyan délen a Sión kopár mészkő dombjai fölé is, és a csendes harmat felfrissít minden fűszálat, szirmot és virágot. Az olaj az egység illatát sugallja, a harmat pedig annak frissességét. „Oda küld áldást az Úr és életet örökké!".
134. zsoltár. A léviták az Úr házában végzett éjszakai szolgálatukban hirdetik az áldást: „Áldjon meg téged az Úr a Siónról", hogy befejezzék a kedves „grádicsok énekeit".