A 110. ZSOLTÁRT 14-szer idézik az Újszövetségben, gyakrabban, mint bármilyen más ószövetségi igehelyet és mindegyik esetben az Úr Jézus Krisztusra alkalmazzák. Maga Urunk hatalmazott fel minket erre, aki azt mondta, hogy Dávid a Szent Szellem ihletése alatt írt, Mt 22,41-46. Megállapítását két szempontból hangsúlyozta: először, hogy Dávid volt a zsoltár szerzője; másodszor pedig, hogy Dávid a Szent Szellem által ihletve nevezte a Fiát Urának. A farizeusok elfogadták ezt a szempontot és nem kísérelték meg vitatni.
A zsoltár három magasztos előképet ad Krisztusról, egy gyönyörű kiegészítéssel fejezve be, 7. v.
(1) A pap felemeltetett Isten jobbjára, 1. v. Jövőbeli.
(2) Király-pap, hogy uralkodjék, 2-4. v. Tündöklő.
(3) Bírói bánásmód ellenségeivel, 5-6. v. Diadalmas.
(4) A kiegészítés. Az ivás és a felemelt fej, 7. v.
Nagyszerű megállapítást olvasunk Istenségéről az elején, 1. v., és egy finom utalást ember-voltára a végén, 7. v.
A zsoltár 1. versében lévő parancs, hogy „ülj", Krisztus főpapi munkáját jelenti ma Isten jobbján, de ez addig folytatódik, amíg ellenségei lába alá nem vettetnek és lábának zsámolyává nem lesznek. Ez felöleli az elragadtatást, a nagy nyomorúságot, és dicsőségben való megjelenését. „Uralkodjál ellenségeid között", 2. v. Ez Krisztus ezeréves uralkodására vonatkozik, amely az utolsó 1000 esztendő lesz, Jel 20,1-6. Akkor úgy jelenik majd meg, mint Melkisédek rendje szerinti Király-Pap.
„A Te néped készséggel siet a Te sereggyűjtésed napján", 3. v. Ez a megállapítás egy zsidó maradékra utalhat, amely üdvözölni jön Őt, amikor eljön uralkodni. Első eljövetelekor „az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be Őt", Jn 1,11. De amikor dicsőségben jön el, Izráel maradéka Istentől megvilágosítva befogadja Őt, Zak 12,10-14; 13,1. Az 5-6. v. az armageddoni csatában való győzelmére utalhat, Jel 19,17-21; vö. Ez 38-39.
A győztes Krisztus felemelt feje ellentétet képez főellenségének összezúzott fejével, 6. v.-től; vö. 1Móz 3,15.
Ma neked van alkalmad, hogy önként felajánld magadat neki.