EGY LEÍRÓI MESTERMŰ kezdődik itt, amely belső éleslátásról tesz tanúságot. Absolon „megállt az útfélen a kapuban", 2. v., belopódzva az emberek szívébe, 6. v. Végül Dávid „leült a kapuban", hűséges támogatói közé. Dávid magatartása a válságban, mind Jeruzsálemből történő menekülésében, 15,13-16,4, mind visszatérésekor, 19,16-40, tanulságos.
A becsvágyó, fontoskodó Absolon Dávid örökösének állította be magát, 15,1, miközben helytelen módon barátkozott az emberekkel, 5. v. Aláásta a fennálló kormányzásba vetett bizalmukat, 2. v.-től. Alattomosan megnyerte szívüket, 6. v. Kevés belátás szükséges annak felismeréséhez, hogy Absolon nem kínált életképes szellemi választási lehetőséget. Óvakodj a megejtő modorú fecsegőtől, aki a máról holnapra történő javulás ígéretével kecsegtet, s igyekszik megragadni a kantárszárat! Az államcsíny furcsa módon sikeres volt, 10.12. v.
Néhányan „semmit nem tudva" mentek, akiknek jóhiszeműsége nem volt kérdéses, 11. v. Az „együgyű" ember elhisz mindent, nem látja át a dolgokat, Péld 14,15; 22,3; 27,12. „Ne légy gyermek gondolkodásban... gondolkodásban légy érett korú".
Akhitófelnél, a tanácsadónál 12.31; 16,15-17,1.23, egészen más volt a helyzet. Ő hűtlenül a lázadást támogatta. A meggyalázott Betsabénak volt a nagyapja, akit személyes ellenséges indulat vezérelt; maga akart leszámolni Dáviddal, 17,1-től. De a bosszú az Úr előjoga.
Csüggesztő gondolat volt, hogy Izráel szíve „Absolon felé" hajlott, 15,13, de az Úr felvidította Dávidot Ittainak, a katonának hűségével, 21. v. Az ígéret szövetségétől idegen volt, mégis Dávidnak adta szívét. Jövevény volt, mégis kipróbáltként kívánt szolgálni a királyért, 20. v.; 18,2.5.7. Mindenki arra van elhívva, hogy „szilárdan megálljon, mint Jézus Krisztus jó vitéze".
Sádók és Abjátár, a papok, fiaikkal együtt egyek voltak Dáviddal. De az ő helyük Jeruzsálemben és a szentélyben volt. A szellemi okot azok ismerték fel, akik otthon voltak Isten jelenlétében. Mennyire szüksége volt Dávidnak olyan férfiakra, akik Istennel érintkezésben voltak, és akik vele is fenntartották a kapcsolatot.
Végül Khúsait, Dávid barátját bátorította Dávid, hogy térjen vissza, és hatástalanítsa Akhitófel befolyását, 32-37. v. Dávid, mielőtt az Úr segítségét kereste volna, a saját eszközeit vette igénybe. Sohase fogadj el kétséges eszközöket, hogy valamilyen jó célt elérj.