MEGTANULTUK, hogy a midianiták azt a szellemet ábrázolják ki, amely mindent a maga számára ragad meg és tart meg. Isten büntetésként használja fel őket, hogy megfosszák Izráelt attól, amit azok visszatartottak önmaguknak és nem adták Istennek. Túlságosan el voltak foglalva Baállal. Mégis válaszol Isten a hozzá felszálló kiáltásra, 6,6, és tegnap láttuk, hogy kiválasztja és felkészíti emberét a szabadításra. Ennek a szabadulásnak a lényege abban kell, hogy legyen, ami ellentétben áll a rabság okával.
(1) Gedeon, a helyesen értékelő ember imádóként látható, vagyis Istennek adja a legjobbat, amit áldozhat. Figyeljük meg költséges felajánlását, Bír 6,18-19, oltárát, 24. v., további, még költségesebb áldozatát, 26. v., és imádatát, Bír 7,15. Az első lépés a győzelemhez ebben az esetben a teljes odaszentelés, a semmit vissza nem tartás, a mindent Istennek adás. Így Midián vereséget fog szenvedni.
(2) Ezt követően Gedeont, mint harcost látjuk, de különös öltözetben. Istennek adva, amije volt, úgy néz szembe az ütközettel, hogy semmije sincs. Elveit leszögezve a 6. fejezetben és hű maradva azokhoz, rögtön ki van téve az ellenség rosszindulatának, 33. v. Nyíltan vallott meggyőződése elkerülhetetlenül felháborítja valamennyi üzérkedő midianita szellemét, de az Úr Szelleme méltó párja az ilyennek, 34. v. Egy ember megüresítette magát, hogy alkalmas eszköze legyen Isten Szellemének. Figyeljük meg a 300 emberre lecsökkentett hadsereget, 7,7. Mások úgy látták, mint egy „sült árpakenyeret", 13. v., amely az ínség megfelelő szimbóluma. Csak kürtjei, üres korsói és fáklyái voltak. De ezekkel együtt Istene volt! Ebből ered harc nélküli győzelme, 21-22. v. Kezei mással voltak elfoglalva, és másoké mozdult, hogy öljön, 20-25.
Mindebben bátorítást keresve, ne feledjük el, hogy Gedeon legjobb esetben is hozzánk hasonló gyenge ember volt. Figyeljük meg bevallott hiányosságait, 6,15, a pesszimizmusába rejtett kétséget, 13. v., hogy jelet kért, 17. v., emberfélelmét, 27. v., kétszeres jel-kérését, hogy megerősített biztosítékot kapjon, 36-40. v., az ellenséggel szembeni félénkségét, 7,10. Ne feledjük, Isten még az árpakenyér bukdácsoló darabjait is felhasználhatja! Ezekben az időkben, dacára az élet folyamatosan emelkedő költségeinek, a birtoklásnak laodiceai szelleme még mindig hajlamos lehűteni az Úr szolgáinak tüzét.
Tanulság: Amikor Istené minden, nekem mindenem megvan.
Bír.6. 6 Mikor azért igen megnyomorodott Izráel a midjániak miatt, az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.
Bír.6. 18 Kérlek, el ne menj innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom az áldozatomat, és le nem teszem eléd. Ő pedig azt mondta: Itt maradok, míg vissza nem térsz. 19 Gedeon pedig elment, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat. A húst egy kosárba tette, a levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a tölgyfa alá, és odatette eléje.
Bír.6. 24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és Jehova-Sálómnak nevezte (amely azt jelenti: „az ÚR a békesség”); s ez mindmáig megvan Abíezer nemzetségének földjén, Ofrában.
Bír.6. 26 Azután építs oltárt az ÚRnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek a tetején, alkalmas helyen, és vedd a másik bikát, és áldozd fel égőáldozatul az Asérá kivágott fájával.
Bír.7. 15 Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát, leborult imádkozni, majd visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát!
Bír.6. 15 Erre azt mondta Gedeon: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában.
Bír.6. 13 Gedeon azonban így felelt neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol van mindaz a csoda, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor ezt mondták: Nem az ÚR hozott-e ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket az ÚR és adott a Midiániták kezébe.