Mózes bátorsága. Joggal mondták, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem képesség annak figyelmen kívül hagyására és legyőzésére. Mózestől bizonyára nem volt idegen a félelem, mégis nagy személyes bátorságot mutatott mind Isten, mind ember előtt.
Isten előtt: Mózes tudta, mi az istenfélelem. A Sínainál Izráel tűzzel, villámlással, vastag felhővel, feketeséggel, sűrű sötétséggel, mintegy kemencéből jövő füsttel, szélviharral, emésztő tűzzel, a hegy remegésével és rendkívül hangos trombitaszóval állt szemben. A nép érthető módon visszahúzódott félelmében Isten dicsőségének láttán és Isten hangjának hallatán. Azt javasolták Mózesnek, hogy egyedül közeledjen Istenhez. Mózes ugyancsak osztozott félelmükben; a férfi, aki mintegy negyven évvel korábban ugyanezen a hegyen volt, és "félt Istenre tekinteni", most bevallja: "nagyon félek és reszketek". Mégis bátran elfogadta a javaslatot, és ment.
Ember előtt. Mózes tudta, mi az emberfélelem. Például féltette az életét, amikor megtudta, hogy kitudódott az, hogy megölte az egyiptomi férfit. Azonban megerősödött Isten jelenléte, hatalma és ígérete által, merészen szembeszállt a fáraóval újra meg újra, később bátran felelősségre vonta Izráelt az aranyborjú imádása miatt, egyedül állva több mint 600 000 férfival szemben.
Mózes együttérzése. Mózes mindig kész volt arra, hogy segítse a gyengéket. Mélységes igazságérzettől vezérelve szabadította meg az elnyomottakat és a szenvedőket, és gyakran harcolt értük. Megvédte a zsidót, akit vert az egyiptomi. Szólt annak a zsidónak az érdekében, akivel saját testvére bánt rosszul. Noha ez a két közbelépése nyomorúságba juttatta, ezt követően felállt és segítségére sietett Jetró hét lányának, akikkel szemben erőszakosan léptek fel Midián rossz modorú pásztorai. Lovagiasan kiszabadította a lányokat a pásztorok kezéből, és újra megtöltötte a vályúkat, amelyeket a pásztorok nyájai kiürítettek. Már megmutatta azokat az erényeket, amelyek legalábbis részben Izráel becsmérelt és elnyomott népének alkalmas szabadítójává tették.
Uram, tégy engem bátorrá, együttérzővé és nemeslelkűvé!