"A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19).
A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved. Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket, csak a szent.
Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam". Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja. Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád.
Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen. - Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt. Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent. Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja. Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.