"Keljetek fel, menjünk!" (Mt 26,46)
A tanítványok elaludtak, amikor virrasztaniuk kellett volna. Mikor aztán rájöttek, hogy mit tettek - kétségbeestek. Kétségbe tud ejteni bennünket az az érzés, hogy valamit nem tudunk jóvátenni. Ilyenkor mondjuk: "Mindennek vége! Nincs értelme újra megpróbálni!" Ha azt képzeljük, hogy az ilyenfajta kétségbeesés csak kivételesen fordul elő, tévedünk! Mindennapos emberi tapasztalat ez. Valahányszor tudatára ébredünk, hogy valamit nem tettünk meg, amire pedig nagyszerű alkalom kínálkozott, hajlamosak vagyunk arra, hogy bénító kétségbeesésbe zuhanjunk. De jön Jézus és így szól: "Aludjatok tovább és nyugodjatok". Ez az alkalom örökre elmúlt, már nem változtathattok rajta, de most keljetek fel és lássatok neki a következő tennivalónak! Hadd nyugodjék a múlt, de nyugodjék Krisztus kebelén, te pedig indulj el vele a kikerülhetetlen jövendő felé!
Ilyen tapasztalatok mindenki életében előfordulnak. Kétségbeesünk és a kétségbeesésünk a valóságból születik, mi pedig nem tudjuk túltenni magunkat rajta. A tanítványok itt valóban megbocsáthatatlan mulasztást követtek el: elaludtak, ahelyett hogy Jézussal virrasztottak volna. De Ő új szellemi kezdeményezéssel jön kétségbeesésük legyőzésére és ezt mondja: "Keljetek fel! Tegyétek meg a következő tennivalót"! - Mi a legközelebbi tennivalónk, ha Isten sugalmazza azt? Hogy feltétlenül megbízzunk benne és váltsága alapján imádkozzunk.
Ne engedd, hogy a sikertelenség érzése a következő tevékenységedet is megrontsa.