03.24 Erő a gyengeségben, öröm a fájdalomban, hit a kétségben
„Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk" (2Kor 4,8).
„Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk" (2Kor 4,8).
„Megismerte Péter hangját, de örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem bejutva hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig így szóltak neki: »Elment az eszed!« " (Csel 12,14-15).
Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részletkérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a mindennapi életben megvalósíthatatlanok. Mindegyikünk így gondolkozik Jézus Krisztusról saját élete egyes részletkérdéseivel kapcsolatban.
A tanítványok elaludtak, amikor virrasztaniuk kellett volna. Mikor aztán rájöttek, hogy mit tettek - kétségbeestek. Kétségbe tud ejteni bennünket az az érzés, hogy valamit nem tudunk jóvátenni. Ilyenkor mondjuk: "Mindennek vége! Nincs értelme újra megpróbálni!" Ha azt képzeljük, hogy az ilyenfajta kétségbeesés csak kivételesen fordul elő, tévedünk! Mindennapos emberi tapasztalat ez. Valahányszor tudatára ébredünk, hogy valamit nem tettünk meg, amire pedig nagyszerű alkalom kínálkozott, hajlamosak vagyunk arra, hogy bénító kétségbeesésbe zuhanjunk.
„Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét" Zsoltár 73,15
Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.
„Én gyengeség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek... Szellemnek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2,3-4).
Lecsillapítottad a tengerek zúgását, a nemzetek háborgását. (Zsolt 65,8)
Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4,7)
Közel van az Úr a megtört szívûekhez. (Zsolt 34,19)
Jézus így szólt Máriához: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Õ azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. (Jn 20,15-16)
Urunk! Taníts minket imádkozni!
Elõttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erõ! (Ézs 45,23-24)
Felmagasztalta õt Isten mindenek fölé, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére. (Fil 2,9-11)