ígéret

AZ 5. FEJEZET Mózes és Áron első látogatását mutatja be a fáraónál. Valószínű, hogy nagy reményeket fűztek látogatásukhoz, bár Isten már előre figyelmeztette őket ezzel kapcsolatban: „Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek", 3,19. Nem voltak felkészülve a fáraó hirtelen válaszára, a nép helyzetének megnehezítésére, a kegyetlen teher megnövelésére, 5,4-14. Mózes mindezt bölcsen elmondta az Úrnak, 22-23. v. Isten válasza a 6. fejezetben nagyon kegyelmes. A 4.

ANNAK ELLENÉRE, HOGY ISTEN határozottan kijelentette, mit akar cselekedni, Mózesnek még kétségei vannak, és az 1. versben halljuk hitetlenségének kifejezésre juttatását. Isten azt mondta, hogy „hallgatnak szavadra", 3,18. Mózes azonban ezt mondja: „ők nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra". Valószínűleg a félelem ösztönözte erre a magatartásra. Isten nagyon kegyelmesen három jelet ad, amelyek alkalmazásával Mózes meggyőzheti a népet Istenük mindenhatóságáról. A jeleknek az volt a céljuk, hogy biztosítsák őket, hogy Isten küldte el szolgáját.

AZ A SZÓ, hogy „ímé", négyszer fordul elő Jákob álmában.

„Ímé egy lajtorja", 12a v. A létra a föld és ég között megszakadt közösséget ábrázolta. Jákobtól - szükségében és magányosságában (mert egyetlen társa a botja volt, 32,10) - Isten közvetlen jelenlétébe vezetett. Jákob megtanulta, hogy noha otthona több mint 80 km-re volt mögötte - és hamarosan még messzebb lesz - a menny nagyon közel van!