„E dolgok után szólt az Úr Ábrámhoz látomásban: Ne félj Ábrám, én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad felette igen bőséges" (1Móz 15,1).
Amikor Isten azt mondja, hogy „ne félj", azért mondja, mert félelmet vagy kétséget fedez fel szolgája szívében. Figyeljétek meg a fenti szavakat megelőző eseményeket! Úgy látszik Ábrám, miután Melkisédektől bort és kenyeret kapott, könnyedén visszautasította azokat az ajándékokat, melyeket Sodoma királya kínált neki. Viszont amint hazaért, ismét felötlöttek benne a kérdések és a kétségek. Bölcs dolog volt-e visszautasítani olyan határozottan minden segítséget? Nem támadnak-e emiatt aztán újabb ellenségei?
Istennek legyen hála, itt van minden kétségre az isteni biztatás. „Szólt az Úr Ábrámhoz." És ami a félelmeit illeti? Isten megígérte, hogy pajzs lesz számára. A jövőre nézve pedig? Önmagát ajánlja fel Isten, mint a legnagyobb erősséget. Milyen hálás lehetett Ábrám, hogy nem engedett a csábításnak, és nem fogadta el Sodoma szánalmasan hitvány ajándékait.