„Avagy nem testvére volt-e Ézsau Jákobnak? - azt mondja az Úr. Jákobot pedig szerettem " (Mal 1,2). 

Magaslesből nem lehet Jézust megismerni, sem az ajándékait átvenni.  De hogyan jön le az, aki végre felkapaszkodott már valamilyen fára? Jézus szelíd hívására. Az ő igéjének különös ereje van.

„Ha engem megáldanál...és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak!" (1Krón 4,10).

Aki keresni kezdi Jézust, bizonyos lehet benne, hogy Jézus már előbb kereste őt.

Zákeus látni akarja a Megváltót. Hallott róla, s ez bizalmat ébresztett a szívében. Hallgatnunk kell az evangéliumot, mert a hit mindig az Isten igéjének hallása során születik (Róm 10,17). Aki hallotta, hogy Jézus Krisztus milyen tetteket vitt véghez mások életében, maga is vágyakozni kezd őutána.

„Mindenkor örüljetek...mindenekben hálát adjatok!" (1Tesz 5,16.18).

Zákeus története meggyőzően szemlélteti, hogyan változik meg egy ember, ha találkozik Jézussal. Ő fővámszedő volt Jerikóban, a pezsgő kereskedővárosban. Gazdag volt, mert a vámszedők általában többet hajtottak be, mint ami járt. Ezért és a megszálló rómaiakkal való együttműködésük miatt megvetették őket az emberek. Vámszedőnek lenni nyereségvágyból elkövetett hazaárulást jelentett.

Istentől bármit kérdezhetünk, ő türelmesen válaszol, vagy viszontkérdéssel gondolkozásra serkent. Ha viszont szemtelen, gőgös kérdést intézünk hozzá, az mindig leleplezi vakságunkat: azért beszélünk így, mert nem látjuk a valóságot. S az Istennel szembeni vádjaink csak a tőle való távolságot igazolják.

Van olyan beszéd, amely elfárasztja a hallgatót, és van olyan, amely megerősíti. Mai igénk azt ígéri, hogy Isten megtanít úgy beszélni, hogy tudjuk erősíteni az elfáradtakat. Olyan jó lenne mindig érdemi választ adni a kérdésekre. Nagy szükség van arra, hogy tudjuk bátorítani a gyerekeket, helyesen tanácsolni a bizonytalanokat, vigasztalni azt, akinek arra van szüksége, s nem okoskodni, kioktatni, fecsegni, hanem igét mondani, amin keresztül maga Isten szól bele az emberek életébe.