„És neked adom a mennyek királyságának kulcsait" (Mt 16,19).
Mi tette Pétert alkalmassá, hogy Isten szószólója legyen, és megnyissa a hit ajtaját először a zsidók, majd a pogány népek előtt? Mielőtt Péter szólt, őt kellett valakinek megszólítania: mielőtt a mennyek királyságának kulcsát használhatta, meg kellett ismernie a mennyek királyságának vele szemben támasztott követelményeit.
Lukács gondosan feljegyzi a küldöttség látogatását, amelyet Kornéliusz Joppéba küldött, valamint azt az egyedülálló megtapasztalást, amelyben Péternek része volt éppen akkor, amikor ők megérkeztek. Isten felkészítette választott szolgáját, hogy prédikáljon nekik, de Péter lassan tanulta meg Isten útjait ebben a dologban. Már látta, hogy Samária befogadja Isten beszédét, de még mindig késlekedett a pogányoknak prédikálni. Emiatt látta a "nagy lepedő" látomását, és hallotta az üzenetet: "Amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak".
AZOK a kellemetlen dolgok, amelyeket Péternek el kellett mondania, majdnem befejeződtek, és most gondolhat a szentekre, akiket ebben a fejezetben négyszer „szeretteimnek" nevez. Az emlékezés Isten Igéjére mindig megmozgatja az őszinte elmét. A hamis tanítók hiábavalóságainak dagályos szavai között ott éktelenkedett a következő kérdés is; „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad." Nekik, mint mindenki másnak, ott volt az Ószövetség, hogy olvassák, de szándékosan tudatlanok lettek annak igazsága felől.
EZEK a hamis tanítók olyan dolgokba fogtak, amiktől még az angyalok is féltek, semmibe vették e hatalmas teremtmények példáját, és eközben félállativá váltak, az állatokhoz hasonlóan viselkedve, amelyeknek teljes élete így foglalható össze: megszületett... megfogták és elpusztították (12. v ).
AMIKOR ISTEN igazságban szól, a Sátán azt követően hazudik (pl. 1Móz 3,4). A Sátán a hamisítás nagy kezdeményezője - megvannak a maga hamis prófétái (Mt 24,11); hamis Krisztusai (Mt 24,24); hamis apostolai (2Kor 11,13); hamis testvérei (2Kor 11,26; Gal 2,4), valamint hamis tanítói, ahogyan Péter most figyelmeztet. De figyeljük meg, milyen ravasz a Sátán, mert ez most a tanítói korszak, amikor az apostolok és a próféták alapvető munkája már befejeződött (Ef 2,20); ezért a Sátán most hamis tanítókkal próbál megtéveszteni, nem hamis apostolokkal vagy prófétákkal.
HA AZ ERŐSÍTÉS biztosítja az olvasónak a szellemi felkészültséget az eljövendő csatához, akkor az olvasás élesíti szellemi felfogóképességét. A Szentírásra, és különösen a próféciákra figyeljenek (19. v.), mert először is ragyogni fognak, mint lámpások a sötét helyen (vö.: Zsolt 119,105), ami nélkülözhetetlenné teszi őket sötét napokban; másodszor, mert azok az írójukban lakó Szent Szellem ihletéséből származnak, és nem Isten üzenetének emberek általi egyéni értelmezései. Ezek tehát hatásos fegyverek a hamis tanítás elleni harcban (Ef 6,17).
PÉTER SZOLGÁLATA az 1. fejezetben az, hogy emlékeztessen, különösen arra, amit Isten adott a szenteknek:
- Mindenki egyenlő, drága hitet kapott, 1. v.
- Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való (arra vonatkozik, kell hozzá), 3. v.
- Igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket... Kikerülve a romlottságot, 4. v.
PÉTERNEK a második levelében két fő üzenete van, mindkettő azzal kapcsolatos, amit az Úr megtehet. Először: „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből", másodszor: „a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani” (2,9). Indítást kapott arra is, hogy prófétai módon azokról a dolgokról beszéljen, amiknek a jövőben kell történniük; éspedig a hamis tanítók megjelenéséről (2,1); hitetésük kezdeti sikeréről (2,2); de végső gyors megítéltetésükről is (2,1; 3,7).
AZ ÚR kegyelmes szolgálata Péter felé mind a helyreállításban, mind a jogaiba való visszahelyezésben nagyon drága és bátorító. Az Úr imádkozott érte, nem azért, hogy el ne bukjon magabiztossága miatt, hanem hogy el ne fogyatkozzék a hite. A dolog gyökere, a hite megmaradt (Lk 22,31-34). De Péternek „meg kellett térnie", és nagyon hatásosan újra meg kellett bízni őt (Jn 21,15-22). Péter háromszor ismételte: „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged", és az Úr háromszor válaszolt: „legeltesd bárányaimat... nyájamat".
MINDEN HÍVŐ ember kapott legalább egy ajándékot (karizmát). Az ajándékok „különfélék", mivel sok és változatos ajándék van (10. v.; Róm 12,3; 1Kor 12.,11; Ef 4,7).
Az 1Kor 12-ben, a Róm 12-ben, az Ef 4-ben megadott listákban, és itt a 10-11. versben húsz vagy még több ajándék van, es ezek a listák nem jelentik azt, hogy mindenre kiterjednek.