AZ ÚR kegyelmes szolgálata Péter felé mind a helyreállításban, mind a jogaiba való visszahelyezésben nagyon drága és bátorító. Az Úr imádkozott érte, nem azért, hogy el ne bukjon magabiztossága miatt, hanem hogy el ne fogyatkozzék a hite. A dolog gyökere, a hite megmaradt (Lk 22,31-34). De Péternek „meg kellett térnie", és nagyon hatásosan újra meg kellett bízni őt (Jn 21,15-22). Péter háromszor ismételte: „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged", és az Úr háromszor válaszolt: „legeltesd bárányaimat... nyájamat". Amikor Péter ezt a levelet írta, már negyven éve végezte ezt a megbízatást, így jogosan írhatta le úgy önmagát, mint presbitert, aki gondozza a nyájat (1. v.).
A presbiterek először saját magatartásukra fordítsanak gondot, és azután pásztorolják (őrizzék) a nyájat (2. v.; ApCsel 20,28). Mint jó pásztorok, járjanak elöl, példájukkal vezetve (Róm 12,8: „elöljáró" szó szerint: „élen álló, vezetést végző", 1Tesz 5,12). De ők is a nyáj között vannak (1Pt 5,2). Eszébe jutottak-e Péternek az Úr szavai, amelyeket a felső teremben mondott „én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál"? (Lk 22,27). Aztán az, hogy „mindnyájan... öltsétek fel" (szó szerint: köténnyel felkötve) (5), arra visszhangzik, amikor az Úr körülkötötte magát egy kendővel, és kegyelmes lealacsonyodással szolgált (Jn 13,4). „Egymásnak engedelmeskedve az alázatosságot öltsétek fel" (1Pt 5,5).
A hűséges pásztorok tartsák szem előtt az örökkévalóságot, amikor a fő Pásztor megjelenik, hogy megkoszorúzza őket hervadhatatlan dicsőséggel. Mint jó Pásztornak, keresztje volt; mint nagy Pásztornak, pásztorbotja; mint fő Pásztornak, koszorúja lesz és koszorúkat ad (Jn 10,11; Zsid 13,20; 1Pt 5,4).
Miközben az olvasók szenvednek, a minden kegyelem Istene kegyelmet fog adni, mihelyt megalázkodnak bánásmódja alatt, biztosítva, hogy Ő, Aki elhívta őket örök dicsőségre, meg is cselekszi azt az ordító oroszlán ellenére (6.10. v.). Nyugtalankodásukat (önmagukért, szeretteikért stb.) döntő módon Őrá vessék, és ne csupán félretegyék, tudva, hogy „néki gondja van reátok" (7. v.; Lk 10,40; Mk 4,38).
Péter helyreállításában igazán bőséges volt a kegyelem, de Márk is biztató lehet mindenkinek (13. v.; ApCsel 15,38). Vajon megírta-e evangéliumát mostanra, vagy még ími készült azt? Péter hatása általában felismerhető benne.