áldás

JEREMIÁS JOBB DOLGOKRÓL mutat be egy képet a nagyon sötét háttérrel szemben ebben a „Vigasztalás könyvében", 30-33. fej. Sok bizonyítékot gyűjthetünk össze Isten végső szándékairól népének áldását illetően. Figyeljük meg, hányszor mondja az Úr, hogy „én fogom", és közülük legtöbb a végső jó szándékokhoz fűződik. Még hihetetlen szenvedések várnak a nemzetre, mielőtt ezek a jó dolgok megvalósulnak; „háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!", 30,7.

A KÖNYV BEFEJEZŐ szakasza, az 58-66. fej., főképpen azzal a dicsőséges jövővel foglalkozik, amelyet Isten Izráelnek készített el, amikor majd ő lesz Isten kezében az áldások csatornája a világ számára. Az 58-59. fej. visszamegy a múltba, emlékeztetve őket bűneikre és törvényszegéseikre, majd ennek eredményeire: „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőttetek, hogy meg nem hallgatott", 59,2. De Isten a maga független irgalmából felveszi a kezdeményezést.

AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.

A 35. FEJEZET még egy másik előképet is elénk tár az Ezeréves Birodalomról. Az 1-2. vers az örömnek és buja növekedésnek képét adja. A föld puszta helyei a termékenység helyeivé fognak átalakulni, szépek és kellemesek lesznek, mint a Libánon, Sáron és Kármel. Az átok megszűnik, a föld hozama bőségesen növekedni fog, Ámos 9,13. Bőséges vízkészletek lesznek, Ézs 35,6-7; a szárazság és éhség ismeretlen lesz. Betegség és gyengeség el fognak tűnni Krisztus hatalma elől, mint akkor, amikor Ő az emberek között volt alázatos külső megjelenéssel.

ÉZSAIÁS, FOLYTATVA a jövőbeli áldásoknak az Ézs 1,25-27-ben megkezdett kifejtését, a nép figyelmét e jelenlegi állapotokról arra a dicsőséges időre irányítja, amikor sor kerül Sion helyreállítására, mint a világméretű áldás és béke központjáéra, 2,24. Háborús fenyegetés nem lesz, mert a nemzetek már nem lesznek erőszakosak. Olyan korban élünk, amikor az embereket romboló hagyományos, nukleáris és biológiai fegyverek használatára oktatják és tanítják. Azon a napon azonban már nem így lesz, mert a nép „hadakozást többé nem tanul", 4. v.