Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen anyagiakkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira.
Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?
Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe ersztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.
Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (1Móz 13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.
A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.
"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).
Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.
A MAI szakasz négy áldást mutat be, amelyekbe a hívő ember bejutott.
(1.) Örök tanácsvégzések tárgya lett, kiválasztva Isten eleve ismerése szerint (2. v.). Ebben a választásban szeretet volt (Ef 1,4-5; 5Móz 7,6-8).
(2.) Megszentelt lett (elkülönített) a Szellem hatalma által, hogy engedelmeskedjen az evangéliumnak (2,22. v.; 2,7-8; 3,20; 4,17; 2Tesz 2,13). Így személy szerint Jézus Krisztus egyszer kiontott vérének meghintése (alkalmazása) alá került (Zsid 10,22; 12,24).
„ÁLDOTT AZ Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az Ő dicsőséges neve mindörökké!” Így énekelt Dávid (Zsolt 72,18-19). Mi ugyanazt az Istent áldjuk, de most már teljesen kijelentette magát, mint Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja. Pál dicséretben tör ki azoknak az áldásoknak a gazdagsága miatt, amelyekkel Isten bőségesen elhalmozott bennünket Krisztusban. Bizony, illik hozzánk a dicséret, akár a napunkat kezdjük el, akár egy levélhez fogunk hozzá (lásd: Zsolt 33,1; 147,1).
PÁL MOST rátér, hogy megmagyarázza evangéliumának alapvető tanait, miután elmondta, hogyan kapta, ezt kővetően hogyan ismerte el azt a többi apostol Jeruzsálemben, és végül hogyan diadalmaskodott Péter tévedése felett Antiókhiában. De mielőtt ezt megtenné, hangsúlyozza azt az igazságot, hogy az evangélium Isten üzenete az emberiség megáldásának érdekében. Amint ez világossá válik, látható, hogy Isten, akiről az ember hibásan úgy gondolja, hogy ellene van, nem is tehetett többet érte, nem tehetett többet az ő javára.
PÁL KÖVETKEZŐ látogatása Korintusba szívvizsgálat lesz (1-2. v.). Gyengeséggel vádolták őt. Emlékeztet rá, hogy Krisztus gyengeségben halt meg a kereszten. Az Úr magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével, hogy alávethesse magát a leggyalázatosabb halálnak. Ahogyan ott függött a kereszten, úgy látszott, teljesen ki van szolgáltatva a bűnösöknek. Most azonban Isten hatalma által él. Pál teljes mértékben megtapasztalta, mit jelent Krisztusban gyengének lenni, de nem volt idegen számára az a hatalom sem, amely a gyengeségben vált tökéletessé.
Ha egy férj és egy feleség arra törekszik, hogy az Úr áldásosan felhasználhassa őket, szellemi vágyaiknak azonosnak kell lenniük. Megosztott ház nem tud megállni. Világos, hogy a Mikál és Dávid közti kötelék vékony volt. Inkább természeti, mint szellemi vonzalom volt az alapja. A Bibliában Mikálra gyakrabban hivatkoznak "Saul lányaként", mint "Dávid feleségeként". Jobban ragaszkodott ahhoz az emberhez, akit Isten elvetett, mint "az Isten szíve szerinti férfihez".