áldás

EZ A HÁROM ZSOLTÁR képezi a grádicsok énekeinek befejező részét. Ezek körvonalazzák azokat a szellemi alapelveket, amelyek révén Isten áldása népe számára bármikor biztosítható.

VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:

(1)  A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".

(2)   A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.

(3)  A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.

JAKAB MAGYARÁZATA Jób megrázó megtapasztalásáról a következő: „Ímé boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes", Jak 5,11. Már amennyire a feljegyzés mutatja, Jób sohasem szerzett tudomást az Isten és a Sátán közt lefolyt párbeszédről, vagy megpróbáltatásának okáról. Péternek is volt egy megpróbáló megtapasztalása, Lk 22,31-32, és ugyanígy Pálnak is, 2Kor 12,7-9, de ők tudták, hogy a Sátán van mögötte.

EBBEN A VISSZATÉRÉSBEN a vezetők nyilván tudatában voltak a dolgok igazi fontosságának. Amennyire lehetséges volt, helyreállították az Isten által kijelölt istentiszteleti rendet, és rögtön megkezdték a templom helyreállítási munkálatait. Figyeljük meg, hogyan kezdtek hozzá a munkához.

MILYEN KÖSZÖNETET tudott Dávid - vagy akár mi - adni az Úrnak mindazért, amit Ő jelentett és tett? Mert az Úr Isten nemcsak ismerte szolgáját, 20. v., hanem megjelentette szolgájának saját szándékait is, 21. v.; vö. 11.22.25. v. Azok, akik tudják, hogy „a Te néped" közé számláltatnak, 23-24. v., és hogy ők „a Te szolgád", 19-21.25-29. v., azokat szívük arra készteti, hogy „könyörgéssel könyörögjenek", 27. v. Az imádságot nem valamilyen szükségérzet ösztönzi.

A FILISZTEUSOK ELLENI két sikeres csata után, 2Sám 5,17-25, Dávid megpróbálta az Úr szövetségládáját a Sionra hozatni, 2Sám 6,1-23.

RUTH GYENGÉDSÉGE és szerénysége mindenki előtt nyilvánvaló kellett, hogy legyen, így a figyelmes Naómi és a jóindulatú Boáz előtt is. Nem kér semmit, de mindent hálával fogad, pl. 2,13. Szellemisége, magatartása, 2,11; 3,10 és szűkölködése nyerte meg Boáz szívét? Múlik az idő, és Naómi, róla gondoskodva elhatározza, hogy keres neki „nyugalmat". Volt egy birtokkal kapcsolatos megváltási törvény Izráelben, 3Móz 25,25, és egy olyan törvény is, hogy fenntartsák az olyanoknak nevét, mint Ruth elhalt férje, 5Móz 25,5.

AZ ÁLDÁS ÖRÖME életbevágóan fontos volt Izráel nemzete számára. Ebben volt egyetlen reményük a növekedésre és boldogulásra. Az Ábrahámnak tett korábbi ígéretben, amikor Isten kihívta őt Úr városából, 1Móz 12,1-3, az áldás és átok egybe volt kapcsolva. „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt." Az áldás és átkozás joga Istené, és Izráel jóléte azon mérhető, hogy tapasztalják-e Isten áldását.

GYAKRAN AZ A BENYOMÁSUNK, hogy a judaizmus öröm nélküli hit volt, amelyet hideg törvényesség és előírásos szertartásosság szabályozott. Ez teljesen hamis. Fejezetünk nemcsak az ünneplés okairól beszél, hanem az annak érdekében adott szabályokról is, hogy bizonyos legyen: az örvendezés és hálaadás időszakaira rendszeresen sor kerül. Minden év kijelölt idejében Izráel Isten jóságát ünnepelte azon a helyen, ahová nevét helyezte. „Ügyelj az Abib hónapra", 1. v. Az a szó, hogy ügyelj, gyakran ismétlődik; pl 5,1; 6,3; 11,32 stb. Tanulmányozd ezeket!