Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn. 17,3)
Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, amikor Istentől születünk. Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja. Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében.
...az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. (Mt 11,27)
Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.
Igen Uram, hisszük, hogy nem lesz részünk az örök halálban. Lelkünk ugyan elszakad majd a hústestünktől, ez egyfajta halál lesz. Istentől azonban soha nem szakadunk el, mert ez az igazi halál lenne, a bűn büntetése a legrettenetesebb büntetés. Mi hisszük ezt, és biztosak vagyunk ebben, mert ugyan mi „választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban?" (Róm 8,39). Krisztus testének tagjai vagyunk; elveszíthetné Krisztus az ő testének tagjait? Krisztus jegyesei vagyunk; felbontaná velünk a jegyességet az Úr? Ez lehetetlen.
Az ég valamennyi csillaga közül a sarkcsillag a leghasznosabb a tengerészeknek. Ez az igevers is ilyen sarkcsillag, mert több embert vezetett már az üdvösségre, mint bármely más bibliai vers. Az ígéretek között pedig olyan, mint a Nagy Medve a csillagképek közt.
FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is.
KRISZTUS HALÁLÁNAK négy azonnali hatása volt. Először is a halála megnyitotta az utat a templomba, a szentek szentjébe (Mt 27,51). A kettészakadt kárpit azt demonstrálta, hogy Jézus áldozata elegendő volt arra, „hogy minket Istenhez vezéreljen" (1Pt 3,18). A zsidó rendszer sok más jellegzetességével az el nem szakadt kárpit azt jelezte, „hogy még nem nyílt meg a szentély útja" (Zsid 9,3-8). Most mindez megváltozott. Krisztus keresztjét megelőzően a kárpiton belülre lépni halált jelentett (3Móz 16,2); a kereszt óta a rajta kívül maradás jelent halált!
ENNEK A HATALMAS PRÓFÉCIÁNAK az utolsó néhány fejezetében van Istennek népe fölötti ítélete, annak hűtlensége és bűne miatt, valamint szuverén kegyelme és megszabadítása ott, ahol őszinte bűnbánat és bűnvallás van. A 64. fejezetben van a bűnvallás: „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink", 5. v „Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk", 7. v. Azután a 65,9-ben bevezeti az istenfélő magot, a maradékot: „És nevelek Jákobból magot...
Jelenések 21,1-4