„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).
Az ég valamennyi csillaga közül a sarkcsillag a leghasznosabb a tengerészeknek. Ez az igevers is ilyen sarkcsillag, mert több embert vezetett már az üdvösségre, mint bármely más bibliai vers. Az ígéretek között pedig olyan, mint a Nagy Medve a csillagképek közt.
Néhány szó különleges fénnyel ragyog benne. Az „úgy" azt fejezi ki, hogy Isten irántunk való szeretete mérhetetlenül nagy. Az „adta" szó, hogy ajándékról van szó, amelyet csak úgy kapunk. Az pedig, hogy „Fiát" adta értünk, Isten szeretetének rendkívüli megnyilvánulása. Addig ugyanis, amíg Fiában nem jött hozzánk a földre, hogy értünk éljen és meghaljon, addig még nem nyilvánította ki ilyen szemléletes módon szeretetét az emberek számára. Ez a három szó valóban kiragyog ebbõl a mondatból.
De ez még nem minden: szelíden felszólít, hogy higgyük ezt és kegyelmesen az üdvösség útjára mutat, amely minden bűnös ember számára járhatóvá lett. Ez a lehetőség széles teret nyit mindenki számára, „aki hisz Őbenne". Ez az „aki" mindenkire vonatkozik, aki csak hisz, senkit sem zár ki az üdvösségből. Ezután jön a nagy ígéret, hogy akik hisznek Krisztusban, nem vesznek el, hanem örök életet nyernek. Milyen nagy ígéret ez mindazoknak, akik talán úgy érzik, hogy ők elvesznek és semmiképpen meg nem menekülhetnek, mert azt ígéri, hogy mindenki megmenekül, aki hisz Krisztusban. Tehát, ha hiszünk Krisztusban, örök életünk van.