,,Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." 1János 4,10
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között (Róm 8,35).
A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben. Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben (Lk 14,26). Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít.
Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.
A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság. Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való.
Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé. A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé.
Így formálódik ki a szeretet. Isten szeretete őseredeti, nem csinált, hanem ez az Ő lénye. A Szent Szellem egyesít minket Istennel, úgyhogy szeretete kifejezésre jut bennünk. Nem az a cél, hogy a lélek a benne lakozó Szent Szellem által összekapcsolódjék Istennel, hanem hogy eggyé legyünk az Atyával úgy, amint Jézus is egy volt vele. Milyen volt Jézus Krisztus egysége az Atyával? Olyan teljes, hogy az Atya leküldte Őt a földre, hogy feláldozza magát értünk. Jézus Krisztus pedig ezt mondta: "Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket" (Jn 20,21).
Érezted-e valaha, milyen mély fájdalmat okoz az Úr, ha lelked mélyén elevenedre tapint, oda, ahol érzékenységed lakik? Az ördög sohasem sebez meg ott, sem a bűn, sem az emberi szeretet; Isten Igéjén kívül semmi sem hatol keresztül addig a mélységig. "Péter megszomorodott, hogy harmadszor is mondotta néki..." Kezdett rájönni arra, hogy az élete a maga valójában, lényegében Jézusnak volt odaszánva, és kezdte megérteni, mit jelent ez a türelmes kérdezgetés. A legcsekélyebb önámítás sem maradt meg Péter lelkében, soha többé nem csapta be magát.
