"Harmadszor is mondta neki: Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)
Érezted-e valaha, milyen mély fájdalmat okoz az Úr, ha lelked mélyén elevenedre tapint, oda, ahol érzékenységed lakik? Az ördög sohasem sebez meg ott, sem a bűn, sem az emberi szeretet; Isten Igéjén kívül semmi sem hatol keresztül addig a mélységig. "Péter megszomorodott, hogy harmadszor is mondotta néki..." Kezdett rájönni arra, hogy az élete a maga valójában, lényegében Jézusnak volt odaszánva, és kezdte megérteni, mit jelent ez a türelmes kérdezgetés. A legcsekélyebb önámítás sem maradt meg Péter lelkében, soha többé nem csapta be magát. Nem voltak többé szenvedélyes kitörései, sem fölényeskedő bátorság vagy túláradó érzelmek. Kijelentésként fedezte fel, mennyire szereti az Urat és csodálkozva mondta: "Uram, te mindent tudsz!" Kezdte észrevenni, mennyire szerette Jézust, de már nem mondta, hogy "nézd csak ezt, meg azt..." - hogy ezzel a szeretetét bizonygassa. Az Úr kérdései lelepleznek engem önmagam előtt. Péter önmagában ismerte fel, mennyire szereti az Urat, többé semmi más nem létezett neki sem égen sem földön, csak az Úr Jézus. De ezt mindaddig nem tudta, amíg át nem járták szívét Jézus Krisztus vizsgáztató, sebet ütő kérdései. Milyen türelmesen, határozottan és ügyesen bánik Jézus Krisztus Péterrel! Sohasem tesz fel idő előtt kérdéseket. Téged is csak ritkán - talán csak egyszer - von félre egy sarokba, hogy kikerülhetetlen kérdéseivel megsebezzen. Akkor ismered fel, hogy iránta való szereteted sokkal mélyebb, mintsem hogy fogadkozással bizonyíthatnád.