hit

A Bírák könyve 6. fejezetének eleje lefesti Gedeon Szellem által ihletett hőstetteinek hátterét. Józsué után Isten győzelmes népe elkorcsosult egy félénk, legyengült néppé, amelyet ellenségei szorongattak, Bír 6,3-4. A gyökere a bűn volt, különösen pedig a megalkuvás. A kánaániták mellett élve, össze is házasodtak velük. Izráel népe már nem különült el. A Bírák könyvében hétszer olvassuk, hogy Isten megszabadítja őket ellenségeik kezéből, Bír 2,14; 3,7-8; 3,12; 4,1-2; 6,1; 10,6-7; 13,1.

Ráháb kitűnő példája a hit által való megigazulásnak.

Az ítélet küszöbön áll; pusztulásra szánva, mint egész Jerikó, Ráháb az emberiség képe; Isten haragja és ítélete vár rá, Róm 3,23.10; 2,5.

Józsué nemcsak a tettek embere volt; hanem ő olyan ember, akinek szoros közössége volt Istennel. Ma áttekintjük közösségét Istennel és hitét Istenben.

Mózes hite megfigyelhető volt véges-végig hosszú élete folyamán. Most csak a Zsid 11-ben idézett három esetre szorítkozunk.

Hite és a bűn gyönyöreinek elkerülése, Zsid 11,24-26. Mózes negyvenéves korában kritikus döntést hozott. A fáraó lánya fiaként nőtt fel, lemondott a vele való kapcsolatról, és inkább vállalta az együttnyomorgást Gósen szenvedő és elnyomott népével.

Fiatal menekülőként Jákob váratlanul találkozott atyái Istenével Bételben. Megdöbbent a hatalmas látomáson, ezt mondva: "Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam." 1Móz 28,16. Ebből az alkalomból fogadalmat tett; ha Isten vele lesz, megtartja azon az úton, amelyen elindult, ad neki eledelül kenyeret, és ruhát, amelyet viseljen, és ha végül visszatérhet apjának házába békével, akkor az Úr lesz az én Istenem, 21. v. Cserébe Jákób ígéretet is tett, hogy annak, amit Isten már neki adott, egytizedét visszaadja Istennek!

Lehet, hogy Abrám Hágárt, Szárai szolgálóját egyiptomi kitérése alatt vette, 1Móz 12. Minden esetre, ez a szomorú fejezet, amelyben Szárai nyomást gyakorolt Abrámra, hogy Hágár által legyen apa és legyen örököse, a Szentírás diszkrét beszámolóihoz tartozik. Ábrahám hite meggyengülésének messze ható következménye lett, hacsak a nagyon is jól ismert közel-keleti konfliktusokra gondolunk.

Abrám az életét kockáztatta Lótért, mert a testvére volt; vö. 1Jn 3,16. Abrám az egyetlen csatában, amelyet életében valaha megvívott, győzelmet aratott a hódító királyok eddig veretlen csoportján, miután azok hazafelé tartottak nagy győzelmeik után. Abrám a túlerővel szemben diadalmaskodott, és kimerülten visszatérőben volt otthona felé a győzelemből, amikor találkozott Melkisédekkel, aki elébe jött, hogy megáldja. Zsid 7,17.