AZ, HOGY a három szinoptikus író ugyanolyan sorrendben jegyzi fel azokat az eseményeket, amelyek az Úr megdicsőülését közvetlenül megelőzték, illetve követték, az összehasonlító tanulmányozást egyszerű gyakorlattá teszi (lásd Mt 17,1-8; Lk 9,28- 36). Az 1. vers azokhoz a dolgokhoz kapcsolódik, amikről az Úr az előző fejezetben beszélt; azonban bevezeti a megdicsőülés témáját is, mint olyan alkalmat, amely megmutatta előre az Ő dicsőségét, halálának eredményét, amelyről beszélt nekik. Márk utal arra, hogy az Úr „felvitte őket csupán magukban" (2. v.). A felmenetel és az elkülönülés feltételének eleget kellett tenni, mielőtt az Úr dicsősége megjelenhetett. Így van ez ma is, szellemi értelemben. Vegyük fontolóra a helyszín leírását. Figyeljük meg a jelen lévő társaságot, valamint a felhőből hallatszó hangot. Figyelemre méltó, hogy Péter, amikor tapasztalatát leírja, már nem foglalkozik Mózessel és Illéssel, hanem csak Uráról beszél, akinek dicsőségét szemtanúként látta, „együtt lévén vele a szent hegyen" (2Pt 1,16-18).
A hegyen történő események közben a lent maradt tanítványok olyan esettel voltak elfoglalva, amellyel nem boldogultak (Mk 9.14-18). Márk hangsúlyozza a fiú állapotát, és a démon erőfeszítéseit, hogy elpusztítsa őt. Az Úr megérkezése a hegyről mindenkinek megkönnyebbülést hozott. Együtt érző érdeklődése és hit általi hatalmának bizonyossága, amelyeket csak Márk említ, megéri a gondos elolvasást (21-23. v.). A tanítványok tudták, hogy kudarcot vallottak ott, ahol korábban már hatalmat tapasztaltak (lásd: Mk 6,13), és megkérdezték az Úrtól az okot. Ő világosan válaszolt (29. v.). Máté megemlíti, hogy az ok hitetlenség is volt (lásd Mt 17,20). Az imádság és a hit a keresztyén tapasztalatban nem választható el. Ha nem hiszünk, nem tudunk imádkozni. Ha nem imádkozunk, elveszítjük hatalmunkat. Hasonlóan a tanítványokhoz, mi is szembekerülünk az ördög erőivel. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6,12). Azt kérdezzük: „Mi miért nem...?" A hit az ajtó ahhoz a hatalomhoz, amelyhez az imádság az egyetlen kulcs. Használhatjuk állandóan. Hibáink okát egyedül az Ő jelenlétében tudjuk meg.
2Pt 1. 16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk nagyságának. 17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy a felséges dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, 18 akkor ezt a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.
Mk 6. 13 Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.
Mt 17. 20 Jézus pedig azt mondta nekik: A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek.