EZEK a csodák olyan módon kapcsolódnak egymásba, amely egyedülálló az evangéliumi feljegyzésekben, minthogy a Jairus lányával kapcsolatos eseményt megszakította a vérfolyásos asszony meggyógyítása. Figyelemre méltón tizenkét éves periódus is összekapcsolja őket, amennyiben a zsinagógai elöljáró fél, és szomorú amiatt, hogy tizenkét évnyi örömének vége szakad (lásd: Lk 8,42); az asszonynál pedig tizenkét éves szenvedésnek és kétségbeesésnek lett vége, gyógyulással és békességgel.
Amit Jairus látott vagy hallott, arra ösztönözte, hogy találkozzon ezzel a hatalmas csodatévővel, amikor partra szállt Gadarából visszatérve (22-23. v.). Kérése megmutatta az Úr iránti tiszteletét, kislányával kapcsolatos gondoskodását és nyugtalanságát, valamint az Úrba vetett hitét, azért esdekelve, hogy jöjjön el lánya ágyához. A Szolga-Fiú, aki mindig Atyjának a dolgaival foglalkozott, habozás nélkül vele ment (24. v.). Jairusnak a gyermeke miatti aggodalma eszünkbe juttathatja a szülői felelősséget, hogy az ember vigye gyermekeit az Úr elé naponta hittel imában, hogy óvja meg őket minden erkölcsi és szellemi veszedelemtől, amelyek állandóan ostromolják őket.
Az Urat késleltette az útján az asszony közbelépése, mégsem akadályozta meg azt a szándékát, hogy odamenjen hozzá. A beteg keresztültört a tömegen, talán négykézláb, és meg tudta érinteni ruhája szegélyét. A hatóerő nem a ruhaszegélyben volt, hanem az asszony hitében, amelyet az Úr azonnal elismert. Ezeket a verseket a következő megjegyzések foglalhatják össze: (a) állapota (25-26. v.); (b) jövetele (27. v.); (c) következtetése (28. v.) és (d) gyógyulása (29. v.). A „leányom" megszólítással az egyetlen olyan nővé lett, akiről fel van jegyezve, hogy az Úr így nevezte. Nemcsak élvezte ezt a szeretetteljes közösséget, hanem békességre is jutott (35. v.).
Az Úr, bár ekkor tájékoztatták, hogy Jairus leánya meghalt, zavartalanul folytatta útját a házhoz. Ott megmutatta hatalmát a halál felett (37-42. v.). Az Úr gondoskodása a gyermek utókezeléséről, ma annak szükségességéről beszél, hogy gyakoroljunk pásztori gondviselést azok felé, akik nemrég keltek életre a halálból: „...adjanak annak enni" (43. v.).
Lk 8.42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, halálán van. Odamenet pedig a sokaság szorongatta Jézust.