„És mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked" (1Móz 12,1).
Ez volt a második elhívás. Az elsőt akkor kapta Ábrám, amikor még Mezopotámiában lakott, „mielőtt áttelepedett Háránba" (Csel 7,2). Ábrám elindult Káldeából, de úgy látszik nem jutott elég messzire. Elgondolkodtató, hogy Háránban töltött napjairól semmit sem jegyez fel a Biblia, Isten azonban kitartott elhívása mellett. Mi sokszor abban reménykedünk, hogy halogatással módosíthatjuk az Ő parancsait. De Isten nem tér el az évekkel ezelőtt elénk tűzött céltól akkor sem, ha mi már el is térnénk attól.
Az Ő nézőpontja szerint Hárán nem jelentett nagy haladást Mezopotámiához képest. Ábrám talán megelégedett ezzel a költözködéssel, de Isten őt a földre szólította. Minden igazi elhívás magasrendű elhívás. Ne érjük hát be a fele úttal! Nem az a kérdés, milyen messzire jutottunk indulásunk óta, hanem hogy teljes szívvel törekszünk-e Isten célja felé.
