„Dicsőség annak, aki titeket a botlástól megőrizhet, és az Ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júd 1,24).
Csodálatos ígéret ez számunkra, akik életünket átadtuk Istennek. Mert „dicsőségének jelenlétébe" vezető utunkon sok verem és csapda van, de Ő vállalkozik rá, hogy ezektől megőrizzen. Mikor botlunk meg? Amikor nem vesszük észre az akadályt, és beleütjük a lábunkat valami rejtett dologba. Ez az Ige arról biztosít bennünket, hogy Isten megőrző kegyelme éppen ezeken a helyeken lép munkába, a mi tudtunk nélkül. Ha fenntartás nélkül rábízzuk magunkat az Ő gondjaira, nem kell félnünk az ismeretlentől sem. Csodálkozni fogunk, ha visszatekintve meglátjuk, hányszor őrzött meg veszedelmektől, melyeknek egyáltalán nem is voltunk a tudatában.
