Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete." 1János 2,15
Ez a világ az Újszövetségben, mint istenellenes birodalom mutatkozik be. Uralkodója a Sátán, akinek alattvalói a hitetlenek. Ez az ország „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élettel való kérkedés" által gyakorolja vonzerejét az emberekre. Olyan társadalom ez, amelyben az ember Isten nélkül akar boldog lenni, és amelyben Krisztus neve nem kedves. Dr. Gleason L. Archer mondja, hogy a világ a lázadás, az önzés és az Isten iránti ellenségeskedés szervezett rendszere, amelyben az emberi nemet az Istennel szemben való ellenszegülés jellemzi.
A világnak megvannak a maga gyönyörűségei, a maga politikája, művészete, zenéje, vallása, megvan a maga gondolkodási formája és életstílusa. Megkísérel mindent magába olvasztani, és gyűlöli azokat, akik erre nem hajlandók. Ez magyarázza Jézus Krisztus iránti gyűlöletét.
Krisztus azért halt meg, hogy megszabadítson minket a világból. Most már ez a világ megfeszíttetett számunkra, mint ahogy mi is a világ számára. Árulás, ha a hívő ember bármely formában is szereti a világot. Sőt, János apostol szerint mindazok, akik szeretik a világot, Istennek ellenségei.
A hívők nem e világból valók, de elküldettek ebbe a világba, hogy tanúságot tegyenek ellene, és hogy hirdessék az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által való üdvösséget.
A keresztyének arra hívattak el, hogy e világtól elkülönülve járjanak. A múltban mindezt talán kizárólag a táncra, színházlátogatásra, dohányzásra, italozásra, kártyázásra és szerencsejátékokra korlátozták. De ma sok minden más is szintén a szemek kívánságát és a test kívánságát szólítja meg. Világi a büszkeség is, akár rangra, doktori fokozatra, a jövedelemre, ősökre vonatkozzék. Világi a fényűzés a palotaszerű házakban, ínyenc étkezésben, feltűnő ruházkodásban és ékszerekben vagy luxusautóban. Ugyanígy világi az az élet, amely csupa szórakozás és kényelem, s amelynek fő eseményei a bevásárlókörút és az utazgatások. Világiak lehetnek becsvágyaink, miközben mi magunk istenfélő embereknek látszunk.
Minél inkább átadjuk és kiszolgáltatjuk magunkat az Úrnak, annál kevesebb időnk marad a világi gyönyörűségekre és kétes értékű időtöltésekre. C. Stacey Woods mondotta: „Amilyen mértékben átadjuk magunkat Krisztusnak, oly mértékben különítjük el magunkat a világtól."
Idegenek vagyunk ezen a földön,/ Néked, Urunk, csak egy sírt adott. / Oda vágyunk, a dicső világba,/ahol Te vársz; az a Te otthonod!