léleknyerés
11.11 Fülöp, az evangélista
ApCsel 6,1-6; 8,5-13; 21,8-9
Fülöp az egyetlen férfi a Szentírásban, akit jellemző módon úgy írnak le, mint evangélistát, hogy megkülönböztessék névrokonától, aki a tizenkettő egyike volt. Legfőbb szolgálata Krisztus jó híreinek terjesztése volt, és így előkelő szerepet játszott abban, hogy a feltámadott Úr megbízása széles e világon beteljesedjen. Azonban más területeken is szolgált. Lukács elvezet bennünket Fülöphöz a gyülekezetben, a világban és otthonában.
09.13 András
Mt 4,18-20; Mk 1,16-18; Jn 1,40-42; 6,5-9
András halász volt, a bétsaidai Jóna egyik fia, a Galileai-tenger mellett. Jó barátja volt Filepnek, aki ugyanabban a városban lakott. Együtt dolgozott fivérével, Péterrel Bétsaidában, és Kapernaumban, a tó másik oldalán, ahol egy házban laktak. Bemerítő János követője volt, de amikor Jézus megérkezett, egyike lett első tanítványainak. Egy napot Jézussal töltött, és miután meggyőzték az Ő kijelentései, és vonzódott személyéhez, azonnal beszámolt róla Péternek: "megtaláltuk a Messiást", és elvitte őt Jézushoz.
07.14 Az evangélium alapja és dicsősége
1Korintus 15,1-11
MEGÁLLUNK, HOGY ismét átgondoljuk az üzenetet, amely üdvösséget hoz.
06.03 Az utazás vége
ApCsel 28,1-31
PÁL ÉRKEZÉSÉT Rómába nem kísérte pompa vagy ceremónia; éppen ellenkezőleg, a pogányok apostola fogolyként érkezik. Mégis, az Apostolok Cselekedetei utolsó fejezetének minden eseménye feltűnő bizonyítéka Isten Igéje megbízhatóságának és Pál életére vonatkozó szándékai csúcspontjának.
05.30 Pál Félix előtt
ApCsel 24,1-27
PÁL ELŐZETES kihallgatása Júdea helytartója előtt meglehetősen hasonlít az Úr Jézus vallatásához. Egy ártatlan ember áll egy korrupt bíró előtt (26-27. v.), és hamis tanúk vádolják (9.12-13. v.). Megértette-e Pál, hogy az Üdvözítő útját járta azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak ilyen paródiáján ment keresztül? Milyen vigasztaló tudni, hogy az Úr a mennyben együtt érez népével ebben, mert hasonlóképpen szenvedett (1Pt 4,12-16). Ahogyan a bíró és a fogoly egymás előtt áll, emeljük ki ellentétes reményeiket, lelkiismeretüket és tudásukat.
05.26 Felhívás a vénekhez
ApCsel 20,1-38
VALÓSZÍNŰLEG PÁL életének legmegindítóbb epizódja az efézusi vénektől való érzelmes elbúcsúzás, amely csúcspontja annak a fejezetnek, amelyben Jeruzsálem felé siet. A színházi forrongás után az apostol újra meglátogatja a macedóniai hívőket, Troásból visszatérőben (1-6. v.) Találkozik ott a helyi gyülekezettel (7-12. v.), és továbbmegy Milétuszba (13-16. v.), ahol időtálló utasításokat ad az efézusi gyülekezet véneinek (17-38. v.).
05.12 Az evangélium terjedése
ApCsel 8,1-40
EZ a fejezet teljesen az igehirdetésről szól, és egyúttal az isteni tervezésről, mert rávilágít számunkra a mindenható Istenre, „aki mindent az Ő akaratjának tanácsából cselekszik" (Ef 1,11). Az üldözésben (ApCsel 8,1-4), Samáriában (5-25) és a pusztában (26-40), Istennek célja van népe érdekében.
05.09 Az ellenség támad
ApCsel 5,1-42
SOHASE FELEDJÜK el, hogy ravasz ellenséggel kell harcolnunk. Ez a fejezet tartalmazza az Apostolok Cselekedeteiben az első utalást a Sátánra (3. v.), mert ahol Isten munkálkodik, ott az ördög elhinti a gyűlölet, megoszlás és ellenségeskedés magvait az igazsággal szemben. A 4. fejezetben sikertelenül kísérelte meg, hogy elbátortalanítsa az apostolokat a hivatalos megfélemlítés segítségével (4,18-20). Most két új taktikával áll elő: a gyülekezeten belüli korrupcióval (ApCsel 5,1-16), valamint kívülről jövő üldözéssel (17-42. v.).
03.15 A királyság előízei
Lukács 9,1-27
JÉZUS „ÖSSZEHÍVTA... tizenkét tanítványát", és erőt és hatalmat adott nekik minden démon és betegség felett. Az Ő hatalma volt az evangelizálás eszköze. „Semmit az útra" ne vigyenek; az Ő hatalma elegendő lesz minden helyzetben, amivel találkoznak. A tanítványok, „hirdetve az evangéliomot, és gyógyítva mindenütt", nagy nyugtalanságot okoztak Heródesnek. A zsarnok így szólt; „Kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok?" (9. v.).