Igehely (történet): 1Móz 11,26-1Móz 12,9 Abrám elhívása, engedelmesség
Aranymondás/kulcsige: 1Sám 15,22 Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!
Óracél: Abrám életén keresztül lássák meg, hogy Istennek terve van az ember életével, és hittel el kell fogadni azt, és engedelmeskedni kell Isten szavának.
Fő üzenet, központi igazság: Isten megmutatja tervét; Abrám hitt Istennek, és engedelmeskedett.
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés: a hadihajó és a világítótorony (rövid történet)
Hangulatkeltő játék: Bizalomjáték - bekötött szemmel a padsorok, székek között irányítsunk valakit!
2. Dicsőítés – énektanítás: Hit nélkül (Pintér Béla)
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
1Sám.15.22 „Vajon örömmel fogad-e az Örökkévaló égőáldozatot és véresáldozatot engedelmesség helyett? Bizony, inkább kívánja, hogy szavát megfogadd, mint a sok-sok áldozatot! Jobb, ha engedelmesen követed parancsát, mint ha kosok kövérjét áldozod neki! (EFO)
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
1Móz.11.26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. 29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré kétszázöt éves volt,4 amikor meghalt Háránban. 1Móz.12.1 Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4 Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.
Történet:
A feladat
Abrám* édesapjával, bátyjaival és azok családjaival lakott együtt a káldeai Ur-Kaszdimban*. Akkor senki sem ismerte még Isten tervét, hogy egy új népet hoz elő belőlük, ami meg fog történni akkor és úgy, ahogy Isten akarja. Táré* volt a családfő, akinek három fia volt, Abrám, Náhór és Hárán. Együtt vándoroltak.
Hárán meghalt, s fia, Lót vette át a család örökségét. Náhór feleségül vette Milkát, Hárán lányát*. Abrám feleségül vette féltestvérét, Szárajt* (1Móz 20,12). Nem született gyermekük. Az 1Móz 11,31-ben azt olvassuk, hogy Táré, a családfő elhatározza, családjával elvándorol Kánaánba. Nem tudjuk pontosan, milyen okból. Elmentek együtt egészen Háránig. Ott meghalt az édesapa, Táré, 205 éves korában.
Isten megszólította Abrámot, s azt parancsolta neki, hogy hagyja el földjét, és menjen arra a földre, amit Ő mutat neki. Az elhívásból (1Móz 12,1) nem derül ki, hogy hol lesz az. Egyedül Táré tudta az úti célt, amikor elindultak Ur városából. Csak engedelmességet kért az Úr, s Abrám elindult a bizonytalanba. Családjának többi része Isten akarata szerint Háránban maradt. Abrám és Lót, az ő unokaöccse mentek együtt. Később azonban házasság útján Rebeka, Ráchel és Lea mégis Abrám családjába kerülnek, ami azt mutatja, hogy a rokoni kötelékek igen erősek voltak.
Az ígéret
Az 1Móz 12,2–3 verseiben olvassuk, hogy Istennek egy különleges terve van Abrámmal. Egészen az örökkévalóságig, minden nemzetségre, minden népre vonatkozóan. Tudjuk, hogy Isten ebből a népből adta Jézus Krisztust is az emberek megváltására, az ördög munkáinak lerontására. Bár az ígéret már elhangzott az 1Móz 3,15 versében az anyaígéretben. Az asszony magva fog a kígyó magvának fejére taposni. Igen fontos, hogy minden nép szerepel itt, hiszen Abrám küldetése, népének küldetése sohasem önmagukért van, hanem minden más nép áldására (lásd pl. Gal 3,8–9)!
Az ígéret azzal kezdődik, hogy Abrám utódai nagy néppé lesznek. Ő 75 éves már, felesége pedig mintegy 10 évvel fiatalabb (4.v.). Gyermekük azonban továbbra sincs. Hogyan lesznek így nagy néppé? Bár fontos, hogy a „nagy” jelző itt nem csupán a létszámra nézve értendő, hanem fontosságra nézve is: Ők „Isten népe” lesznek! (Lásd még Róm 4,16–17: minden hívő Ábrahám gyermeke...) Egy különleges áldás ez. Testi-lelki értelemben egyaránt. Isten közöttük akar lakozni, ahogyan látjuk a pusztai vándorlásban, hogy a szent sátor, s később a templom is, mint Isten lakóhelye szerepel.
Az Úr Abrám nevét is „naggyá” fogja tenni. A név a bibliai korban nagyon fontos volt. Ha valakinek a neve „naggyá lett”, az azt jelenti, hogy azt a nevet sokan említették tisztelettel. „Áldás leszel.” Abrám továbbadhatja azt, amit ő megkapott, utódainak, Izráel népének, de lelki utódainak is, minden hívőnek (lásd többek közt Róm 4,11–12.16). Az áldás az, ami apáról-fiúra szállva őrzi Isten ígéretét. S beteljesedik Jézus Krisztusban! Az áldás befejezése határt von a többi népek és Izráel közé. Aki Abrámot megáldja, az áldott lesz, aki átkozza őt, az maga is átkozott lesz!
A vándorlás
Háránból tehát már csak két férfi indult tovább feleségeikkel, mint nomád pásztorok. Hatalmas út volt ez, sok nehezítő körülménnyel. Nem tudjuk, meddig tartott, de igen hosszú lehetett, hiszen a szolgaszemélyzettel kisgyermekek is voltak, és az állatok etetése, ellése mindig megállította őket, ami lassította utazásukat.
Nagy csapattal mentek: „Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak...” Milyen szép, hogy az Úr már Háránban részben teljesítette ígéretét: Abrám már ott nagy gazdagságot kapott: jószágot, pénzt, mindenféle javakat, szolgákat, szolgálókat. Mentek egészen a sikemi* szenthelyig, a Móré tölgyeséig*. Móré* valószínűleg kánaáni származású tulajdonosa volt ennek a földnek (1Móz 13,18). Sikemben újabb kijelentés, ígéret várta Abrámot, hogy utódai ezt a földet fogják lakni. Abrám válasza egyértelmű: oltárt épít az Úrnak, amellyel elfogadja szavát, s ami emlékeztetőül szolgál számára. Itt már fontos szólnunk az ígéretben való hitről. Abrám indult tovább, s lassan végigvándorolta az országot. Ennek sok praktikus oka is volt, hiszen fel kellett mérnie, milyen is az a föld, amelyet utódainak hagy majd. Bétel* és Aj* között újra oltárt épített, megerősítve ezzel, hogy továbbra is az Úr vezetése alatt járja útját.
Jegyzetek:
Abrám – „Magasztos atya”: neve tulajdonképpen magában foglalja az áldás ígéretét, tehát prófécia. Ez be is teljesedik, amikor Isten „új nevet” ad neki, Ábrahámnak nevezi el, mely azt jelenti: „sok nép atyja” (1Móz 17,4–5). (Kr.e. 1875 ~ van az elhívása, 75 éves,)
Ur-Kaszdim – Egy hatalmas múltú kulturális centrum, virágzó város volt. Régészeti ásatások során, vízvezetékeken keresztül táplált fürdőhelyiségek kerültek napvilágra. Kötélkábelekkel működtetett lifteket is használtak.
Táré – Sém leszármazottja, akinek nevéből a zsidógyűlölet „antiszemitizmusnak” neveztetik, hiszen ők a „sémita” népekhez tartoznak. Sém dédunokája Héber, akitől a nép saját nevét kapta, ahogyan magukat nevezték, s nyelvüket. Táré atyja Náhór, akit nem szabad összekeverni fiával!
Házasságkötések a családban – Akkor még nem volt tilos, Isten parancsa erre vonatkozólag ezután következik.
Száraj – „Fejedelemasszony”: neve azonos jelentésű a későbbi Istentől kapott névvel, csupán itt még szerepel a birtokos „az enyém”, a Sára névben már nem. Az egyiptomi királynak Abrám azt mondja, hogy a testvére (1Móz 12,11–20). Később ugyanezt mondja Abímeleknek is Gerárban. Akkor meg is magyarázza, hogy atyjuk ugyanaz, de másik anyától származnak (1Móz 20). Innen tudjuk azt is, hogy Tárénak több felesége volt.
Sikem – Fontos kereskedőváros, Efraim hegységénél, a karavánutak találkozásánál. Jákób is ennek környékén lakik később. Majd ezen a vidéken, a „Jákób kútjának” nevezett helyen találkozik Jézus Krisztus is a samáriai asszonnyal (Jn 4 – Sikár).
Tölgyes – Szó szerint „terpentinfa”.
Móré – „Tulajdonos”.
Bétel – „Isten háza”, amit a kánaániak Lúz-nak hívtak. Bételnek Jákób nevezte el, mikor Ézsau elől menekült, és ott töltött egy éjszakát (1Móz 28,19).
Aj – „Romok”. Kánaáni királyi város, Józsué pusztította el később (Józs 8,24–25), majd újra felépítették.
a Messiás leszármazási vonala |
Nemz. |
Születése |
||
1 Ádám (930) |
0 |
0 |
||
2 Sét (912) |
130 |
130 |
||
3 Énos (905) |
105 |
235 |
||
4 Kénán (910) |
90 |
325 |
||
5 Mahalalél (895) |
70 |
395 |
||
6 Jered (962) |
65 |
460 |
||
7 Énok (365+++ |
162 |
622 |
||
8 Metúselah (969) |
65 |
687 |
||
9 Lámek (777) |
187 |
874 |
||
10 Noé (950) |
182 |
1056 |
||
11 Sém, Hám, Jáfet |
500 |
1556 |
||
+100 az Özönvízig |
100 |
1656 |
||
12 Arpaksad (Sém fia) (438) |
2 |
1658 |
||
13 Sélah (438) |
35 |
1693 |
||
14 Héber (437) |
30 |
1723 |
||
15 Peleg (242) |
34 |
1757 |
||
16 Reú |
30 |
1787 |
||
17 Szerúg |
32 |
1819 |
||
18 Náhór (148) |
30 |
1849 |
||
19 Táré (205) |
29 |
1878 |
||
20 Abrám(175), Náhór, Hárán |
70 |
1948 |
||
21 Izmáel (Hágár) 21 Izsák (Anyja: Száraj, felesége ) 22 Ézsau 22 Jákób |
|
|||
Mt.1. 1 Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. 3 Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. 4 Arám fia volt Ammínádáb, Ammínádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. 5 Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. 6 Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. 7 Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. 8 Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfáté Jórám, Jórámé Uzzijjá. 9 Uzzijjá fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás. 10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás. 11 Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor. 12 A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. 13 Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. 14 Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. 15 Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób. 16 Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. 17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Comments