Zsidók 5,1-14
URUNKAT MOST úgy mutatja be, mint a papsághoz szükséges két előfeltétel teljesítőjét - emberek közül választatván (1. v.), akit Isten hív el (4. v.). Az ÓSZ-i pap emberek közül volt választva, emberekért volt beiktatva. Munkája volt az áldozatban (1. v.) és az együttérzésben (2. v ). Az áldozás magában foglalta a nép imádatát (ajándékok) és vétkét (bűnért való áldozat). Az együttérzést nem törvényes rendeletként gyakorolta, hanem erkölcsi kötelességből, saját gyengesége miatt. Erőtlensége szükségessé tette, hogy saját bűneiért is áldozzon.
08.10 A sorsszerű megbízatás
Jeremiás 1,6-19
Jeremiásnak az volt a sorsa, hogy Isten elhívottja legyen olyan időben, amikor Júdában minden a végső katasztrófa felé rohant, amikor a politikai zűrzavar a tetőpontjára hágott, amikor a különféle pártokat a legrosszabb szenvedélyek befolyásolták, és végzetes szándékok uralták. Érzékeny természete visszarettent a kemény megbízatástól, "És mondtam: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Természete szerint túl gyengéd ember volt ahhoz, hogy képes legyen megküzdeni a kor veszedelmeivel és nehézségeivel.
08.09 Imádság szellemi bölcsességért
Efézus 1,15-23
ISTEN KEGYELME és a hívők reagálása Pált hálaadásra és imára indítja. Mennyire adunk hálát az összes szentekért? Hányszor említjük meg őket név szerint, mindegyiket külön szükségletének megfelelően? Imádkozunk-e szellemi előmenetelükért, vagy csak az evilági jólétükért? Imádkozunk-e mindenkiért, a visszaeső bűnösökért és a hűséges szolgákért, fiatalokért és öregekért? Az ilyesmi időt vesz igénybe. Pál példát ad nekünk (Kol 1,3; Ef 6,18).
08.06 Ézsaiás: A szolgálatra való elhívás
Ézsaiás 6,8-13
Ézsaiásnak megtapasztalása volt Istenről, és a szeráf szolgálatán keresztül alkalmas lett arra, hogy a Mester felhasználja. Most hallja Isten hangját, aki önként jelentkezőt keres. A próféta Isten szavára válaszolva felajánlja magát Isten szolgálatára. Az isteni társalgás, amelyet hallott, így végződött: "Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?", és Ézsaiás válaszolt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!'
07.05 Círusz, "pásztorom"
2Krónika 36,22-23; Ézsaiás 44,24; 45,4
Mai olvasmányunkban megfigyeljük, hogy Isten meg tudja mozgatni a legkevésbé elképzelhető embereket is, hogy céljait elérje. Ezt kérdezhetjük: "Tudatában volt-e Círusz annak, hogy Izráel Istene irányította mint a saját szolgáját, hogy végrehajtson egy ígéretet, amelyet Ő 70 évvel azelőtt adott?" Isten Igéjének tekintélye alapján a válasz igenlő. Ezt a tényt Círusz nyilvánosan kihirdette, megadva a tiszteletet annak a valakinek, aki ilyen célra támasztotta őt! Miért utal Isten erre a pogány királyra úgy, mint az Ő szolgájára?
06.26 A megváltottak gazdagsága és felelőssége
1Korintus 1,1-31
PÁL HELYREIGAZÍTÓ levelét bátorító szavakkal kezdi. Mennyire hasonlít Urához, dicséretet mondva a helytelenítés előtt; vö.: Jel 2-3. Négy dologról ír.
03.10 Megfogás, megtisztítás és elhívás
Lukács 5,1-39
A KAPCSOLATOKNAK és különböző szükségleteknek a változatossága áll előttünk ebben a fejezetben, de az Emberfia mindig nagyobb, mint az emberek szükségletei.
02.20 Szánalom, gyógyítás és felhívás
Márk 8,1-38
A SOKASÁG megelégítésének két különböző eseményét összehasonlítva - ahogyan Márk feljegyezte - az olvasó különbségeket fog észrevenni, pl.: a csodák helye, az időszak, az Úrral lévő emberek, a megvendégeltek száma, a megmaradt darabok, valamint a tárolóedények, amelyekbe gyűjtötték azokat. A „kosárnak" fordított szavak is teljesen különbözőek.
11.07 Isten dicsősége a Kébár folyó mellett
Ezékiel 1,1-28
ÉZSAIÁS ÚGY KÉSZÜLT fel a prófétai szolgálatra, hogy Krisztus dicsőségét látta a templomban, Ézs 6,1-4; Jn 12,41. Jeremiás úgy készült fel, hogy Isten megérintette ajkát, Jer 1,9. Dániel Isten iskolájában készült fel, Dán 1,17. Ezékiel viszont úgy készült fel prófétai szolgálatára, hogy „isteni látásokat" látott, Ez 1,1; a 2-3 fejezetben kapta a megbízatását. A szimbolikus részletek gazdagsága miatt Isten dicsőségének ez a látomása felülmúlja a Szentírásban lévő többi látomást.
10.26 Kicsoda az Isten szolgája?
Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez.