04.21 Isten megfizet
Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.
Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.
AZ ADAKOZÁS nem pusztán és egyszerűen áldozat; ez „vetés", amelyet „aratás" fog követni. Azt aratod, amit vetettél (6. v.). Az ember sohasem veszít, ha nagylelkű. Az aratás eredménye arányos lesz az elvetett maggal. Aki szűken vet, szűken is arat. Ha valaki bőven vet, bőven is arat. Az adakozás nemcsak kiadás; az befektetés.
PÁL ANYAGI segítséget gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. A korintusiak nehézkesek voltak a részvételben. Pál most felszólítja őket. Elképzelése a keresztyén adakozásról magasröptű. Az „kegyelem" volt, a Szent Szellem szolgálata, amely szorosan összefüggött a keresztyén megtapasztalással, és eredményesen megmutatkozott a gyakorlati megvalósításban. Korintusban minden bőségesen megvolt, ebben azonban hiányosság mutatkozott. Pál két példával hívja fel a figyelmüket.
ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a Szent Szellem hogyan hozott össze egy látszólag jelentéktelen eseményt és egy beszélgetést azokról a hatalmas eseményekről, amelyek Izráel történelmében voltak. Kevesen vették volna észre, amit az Úr megfigyelt (2. v.). Az 1. vers azt mondja, hogy „látta, hogy a gazdagok”; a 2. vers pedig azt, hogy „látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is". Megjegyzés nélkül megfigyelhette volna, Ő azonban felhívta a figyelmet az asszonyra, és rámutatott, hogy jelentéktelennek látszó áldozata messze felülmúlta a gazdagok ajándékait.
AZ ÚR az alamizsnáról (1-4. v.), az imádkozásról (5-15. v.) és a böjtről (16-18. v.) beszélt. Az első cselekvés az embertárs felé irányul a második Isten felé, és a harmadik önmagunk felé. Krisztus elítélte azt, aki az alamizsna adását kürtöléssel kísértette, azt, aki tereken helyezkedett el imádkozni, hogy tettének maximális nyilvánosságot biztosítson, valamint azt, aki eltorzította arcát annak közhírré tételére, hogy ő most böjtöl. Az első azt akarta, hogy „az emberektől dicséretet nyerjen" (2. v.), a második arra vágyott, „hogy lássák az emberek" (5.
„JOBB ADNI, mint kapni", ApCsel 20,35, ez az egyetlen az Úr feljegyzett mondásai között, amelyet az Újszövetség idéz, de nem található meg az evangéliumokban. Az adakozásra vonatkozik. Nem kétséges, hogy maga Salamon nagylelkű volt, és önként adakozott az Úr templomára és annak szolgálataira: vö. 1Kir 5:1-8. Annak volt a fia, aki a valaha is éltek közt a legbőkezűbb hozzájáruló volt az Isten házához.
DÁVID KIRÁLY SOKSZÍNŰ története egy diadalmas feljegyzéssel fejeződött be! Sürgette Izráelt, hogy kövesse az ő példáját a templom előkészítésében, és azután Isten dicsőítésére vezette őket, aki mindennek adományozója.
JÓÁS KEZDETBEN jó király volt, 2Kir 11,21-12,3. Ez alatt az időszak alatt megismerte Jójáda istenfélő befolyását, aki akkor főpap volt, 2. v. Jójáda megadta Istennek a szentélyben, ami jár és szájában is az igazság törvénye volt, Mal 2,6-7. De azok az előnyök, amelyeket elért az Ő istenfélő tanítása által, csak Jójada életében tartottak. Amikor Jóás támasza eltávozott, nyilvánvalóvá vált, hogy inkább a támasztól függött, mint az Úrtól.
SALAMON A TEMPLOM FELSZENTELÉSÉT áldással és Istennek adott hálával kezdte, 1Kir 8,12-21, imádsággal és könyörgéssel folytatta, ahogyan visszatekintett a múltra, 23-30. v. és előre a jövőre, 31-53. v., és egy nagy áldással fejezte be, 54-60, valamint figyelmeztetéssel, és az áldozat és örvendezés idejével, 62-66. v.
"Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" 1János 3,17