Igehely (történet): Gedeon (Bír 6-7)
Aranymondás/kulcsige: ApCsel. 10.34: "...nem személyválogató az Isten,hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik."
Óracél: Értsék meg, hogy Isten azokon keresztül is tud cselekedni, akik mások, mint a többiek.
Fő üzenet, központi igazság: Ne légy személyválogató!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Józs.24. 15 De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! 16 Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! Józs.24. 25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé Sikemben.
A Bírák könyve Izráel történetének szomorú korszakát írja le. Visszatérő motívuma, hogy a nép vétkezik, az Úr megbünteti őket, az Úrhoz kiáltanak, és Õ bírák által ad szabadulást. A bírák különleges feladatot kaptak az Úrtól: szabadítsák meg a népet az ellenségtől, majd vezessék, tanácsolják őket.
Bír.17. 6 Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.(ami jónak tűnt a maga szemében)
A bírák korának egyik ismertetőjegye az Úrtól, Izráel Istenétől való sorozatos elpártolás a sikemi szövetségkötés ellenére. E bukás okát legelőször az izráeliták restségében kell keresni, hogy a pogány őslakók maradékát nem pusztították el, bár Józsué időben figyelmeztette őket e kötelességükre. Átvették a környező népek bálványainak tiszteletét: Baál-kultusz, (Úr) - Állatáldozatokat, de emberáldozatot – kisgyereket, rabszolgát – is mutattak be neki.
A bírák áttekintése törzsük nevével, szolgálati éveikkel:
Otniél („Isten az én erőm”) – Júda; 40 év
Éhúd – Benjámin; 80 év (bal kezes)
Samgar – Júda (ökör ösztökét használ)
Bárák – („villám”) (és Debóra) – Naftáli; 40 év (Debóra és Jáél nő, Siserát öli meg)
Gedeon („levágó, favágó”) – Manassé; 40 év (300 emberrel, fazék, fáklya, kürt)
Abímelek („apám király”), Gedeon fia, jogtalanul bitorolta a hatalmat – Manassé; 3 év
Tólá („bíborszínű féreg”) – Issakár; 23 év
Jáír („Õ megvilágosít”) – Manassé; 22 év
Jefte („Isten kinyitja”) – Manassé; 6 év
Ibcán (v. Ibsán; „fürge, vidám, gyors; ragyogó”) – Júda; 7 év
Élón („erős fa, tölgy”) – Zebulon; 10 év
Abdón („az Úr szolgája”) – Efraim; 8 év
Sámson („mint a nap”, vagy „nap fia”) – Dán; 20 év (1000 filiszteust szamár állcsonttal)
Éli („az Úr felmagasztalás” v. „én Istenem”) – Lévi; 40 év
Sámuel („Isten meghallgatott”, „az Õ neve: Isten”, vagy „Istentől kérve”) – (Lévi); egész életében az Úrnak szolgált (1Sám 7,15)
1Kor.1. 27 Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: 28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; 29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.
Móábiak/ammóniak– Az edómiakkal együtt az Izráellel rokon népek közé tartoztak. Móáb Lótnak és idősebbik lányának volt a fia. Az ammóniak pedig Ammón leszármazottai, aki Lótnak és fiatalabbik lányának a fia (vö. 1Móz 19,30–37; 17. lecke)
Amálék– Ézsau leszármazottai.
Igazi bűnbánat, vagy a büntetés miatti sajnálkozás?– A Bírák könyvét olvasva feltűnik, hogy mindannyiszor az Úrhoz kiáltanak, amikor már egy ideje ellenség nyomja el őket. Vajon olyankor igazán megbánták a bűneiket? Nehéz megállapítani, hogy valaki igazán megbánta a bűneit, vagy csak sajnálja. A bűnbánat szívből fakad, a sajnálat értelem dolga. A bűnbánat után igyekszünk kerülni a bűnt. Lehet, hogy a sajnálkozás során is így van, ám inkább a következmények miatt gondoljuk meg legközelebb. Az igazi bűnbánó a büntetést elfogadja, a sajnálkozó inkább háborog ellene
Bír.6. 1 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre, 2 Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. 3 Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek.
Bír.6. 6 Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai.
Bír.6. 11 Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12 Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! 13 Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott! 14 Az Úr (JHVH) ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15 Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. 16 Az Úr így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. 17 Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem!
Bír.6. 19 Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20 Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. 21 Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó Uram, mert az Úr angyalát láttam színről színre! 23 Az Úr azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.
Bír.6. 25 Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26 Azután építs oltárt Istenednek, az Úrnak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27 Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért éjjel tette meg. 28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. 29 Ekkor azt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! 31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! 32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát!
Megértették, hogy a Baal végülis csak bálvány. Ezzel a nép elfogadta Gedeont vezérüknek.
Bír.6. 33 Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán.
Így egy helyen voltak (135 ezer) – nem szétszórtan
34 Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35 Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben.
Gedeont a hithősök sorában említi a Zsid 11,32, mégis látjuk, hogy hite erősítésére jelet kért
36 Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. 38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. 39 Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! 40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett. 1 Korán reggel fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben.
Midján, Amálék és a keleti törzsek erős sereget hoztak létre. Tevéik sokasága azt bizonyítja, hogy gazdag nomádok voltak. „Annyian voltak, mint a tenger partján a föveny.” Gedeonék Haród („reszketés, remegés”) forrása mellett táboroztak, Gilboa hegyén. Innen jó kilátás nyílhatott az ellenséges táborra. Félelmetes látványt nyújthatott a rengeteg sátor, ember és teve. Gedeon harminckétezer embere eltörpült az ellenség tömege mellett. Az Úr mégis sokallta őket, mert így még maguknak fogják tulajdonítani a győzelmet. Gedeonnak ki kellett hát adnia a parancsot, hogy aki fél, az hagyja el a tábort. Tízezren maradtak, de az Úr még ezt is túl soknak találta. Most a víz mellé kellett vinnie az embereket, s megnézni, ki hogyan iszik. Az egyik oldalra állította azokat, akik lefeküdtek a víz mellé, és mint a kutya, lefetyelték a vizet. A másik oldalra azokat, akik letérdeltek, és a vizet a kezükkel merítve vitték a szájukhoz. Akik nem vesztegették az időt azzal, hogy kézzel merítsenek, hanem nekifeküdve, kutyaként szürcsölték a vizet, csak háromszázan voltak. Gedeonnak velük kellett elkezdeni a Midján elleni harcot. A többieket hazaküldte. „Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt!” – mondta az Úr Gedeonnak.
Bír.7. 1 Korán reggel fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben. 2 Akkor az Úr ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem! 3 Most azért hirdesd ki ezt a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék a Gileád hegyéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott. 4 Majd ezt mondta Gedeonnak az Úr: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen. 5 Akkor levezette a népet a vízhez, az Úr pedig ezt mondta Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! 6 És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. 7 Az Úr ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! 8 Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon.
A sereg zöme elvonult. A töredékkel maradt Gedeon. A völgyben pedig ott táborozott az ellenség tömege… Az Úr éjjel Gedeont a legényével, Purával az ellenséges táborba küldte, hogy bátorságot öntsön belé. Az előőrsig lopakodtak. Hallották, hogy egy midjáni éppen az álmát mesélte a társának: „Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér* gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította, és összedőlt a sátor.” A társa így felelt: „Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta Isten Midjánt és az egész tábort.” Ezt hallva Gedeon megindultan borult le Isten előtt. Majd visszament a kicsiny sereghez, és fölébresztette az embereket: „Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát!” Gedeon nem kételkedett többé. Seregét három csoportra osztotta, és körbeállította az ellenséges tábor körül. Mindenki kapott egy kürtöt, egy üres cserépfazekat és egy égő fáklyát a fazékba*. (A kevés levegő miatt a fáklya csak izzott.) Pontos utasításokkal látta el a katonáit, akik éjféltájban elhelyezkedtek a tábor körül. Épp akkor váltották a midjáni őrséget.
Bír.7. 15 Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát! 16 A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott, meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. 17 Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek; amikor én elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit én teszek! 18 Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért! 19 Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején - mert éppen akkor állították fel az őröket -, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat. 20 Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, az Úrért és Gedeonért! 21 Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. 22 Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az Úr egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött. 23 Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették Midjánt. 24 Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le Midján elé, és foglaljátok el a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Fegyverbe szólították az efraimiakat mind, és elfoglalták a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. 25 Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb szikláján, Zeébet pedig a zeébi présháznál ölték meg. Azután üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.
Kürtöltek, kiáltoztak, és lóbálták a fáklyát. Fölriadt az egész tábor. Az ellenséges katonák álomittasan botorkáltak elő sátraikból. Imbolygó fények, kiáltozás, kürtök rivalgása fogadta őket. Az ellenség rémülten menekült, biztos nagy sereg tört a táborukra. Vaktában vagdalkoztak, és nem tudták, hogy saját embereiket vágják. Így pusztultak el sokan, Gedeonéknak be sem kellett avatkozniuk. Aki tudott, menekült. Gedeon újra fegyverbe szólította az izráelieket, és üldözte, kergette Midjánt. Az efraimiakat is harcba szólította, el kellett foglalniuk a Jordánhoz vezető utat Bétbaráig (Bethabara), hogy ne tudjon az ellenség a folyón átkelni. Elfogták és megölték a két midjáni vezért, Órébet és Zeébet. Ám az efraimiak haragudtak Gedeonra, amiért nem hívta őket hamarabb csatába. Ebben igazuk volt. Gedeon azzal csillapította le őket, hogy amit tettek, az sokkal fontosabb. „Nem többet ér-e Efraim böngészése* Abíezer szüretjénél?” Hiszen az ő kezükbe adta Isten az ellenség vezéreit
Megjegyzések:
- Az Úr nem hősöket, hanem egyszerűembereket keres tervei kivitelezésére – Gedeon maga mondta, hogy ő csak egyszerű fiatalember, és otthon a legkisebb. (Dávid is a legfiatalabb volt testvérei közül.) Mégis őt akarta használni az Úr Midján és társai megsemmisítésére. Egyéb példák: Jefte fattyú volt, Sámson is egyszerű fiatalember, Dávid pásztor. Mária, bár Dávid leszármazottja, mégis egy szegény lány. A tanítványok közül pedig többen halászok voltak, volt köztük vámszedő is stb.
- Az Úr sokszor használt egyszerű eszközöket. Néhány példa: bottal kellett a vízre ütni (Mózes és Áron); hollók hoztak Illésnek vizet és húst (1Kir 17,6); a vízbe fadarabot dobtak, s a fejsze feljött a víz színére (2Kir 6,1–7). Az egyszerű dolgokban sok csodálatos rejlik.
- A hitet erősíteni kell – Nem volt helytelen, hogy bizonyosságul Gedeon jelet kért. Az Úr különböző alkalmakkor maga adott jelet. Abrám (Ábrahám) és Száraj (Sára) névváltozása jele volt annak, hogy az Úr fiút akar nekik ajándékozni (1Móz 17,4–6.15–16); Mózesnek az égő csipkebokor az Úr jelenlétét jelentette (2Móz 3); a napóra mutatója mutatta meg Ezékiás királynak, hogy a Nap 10 fokot visszament (Ézs 38,8). Zakariás viszont hitetlenségből kért jelet (Lk 1,18–20).
Nekünk már nem kell jeleket kérnünk. Amikor az Úr szükségesnek találja, megteszi, amit megígért.